Ellentmondásos dokumentumfilm a nankingi mészárlásról

Törésvonal a japán múltértelmezésben

A film körüli bonyodalmak Japán belpolitikai feszültségeire épülnek, amit jól jelez, hogy nacionalista politikusok mind gyakrabban hallatják hangjukat a nankingi mészárlással kapcsolatban: egyszer incidensnek nevezik, másszor teljesen letagadják, és szeretnék egyszer és mindenkorra száműzni a tankönyvekből is - egy biztos, teljesen elegük van a Nanking miatti bűnbánatból. Szakértő történészek bevonásával kovácsolt érveik között gyakran szerepel, hogy a nankingi lakosság túl kevés volt egy ilyen méretű eseményhez. Állítják, hogy a kínaiak meghamisították a fotókat és a beszámolókat, manipulált képeket készítettek a japán katonákról, akik a valóságban korántsem voltak vérszomjasak.



A film vélhetőleg újabb feszültséget gerjeszt, s egyelőre nem világos, hogy a legutóbb az iskolai fegyelmet szorgalmazó oktatási reformjával ismertté vált új japán kormányfő miként kezel majd egy efféle helyzetet. Japán szomszédai mindenesetre már régóta rossz szemmel nézik, hogy nacionalista körök állandóan napirenden tartják a háborús múlt revízióját.

"Nanking igaz történetéről beszélnek, ám csak szégyent hoznak Japánra" - értékelte a helyzetet a mészárlás túlélőivel és a leszármazottakkal foglalkozó civil aktivista. Shinicsiro Kumagai véleménye szerint egy ilyen film elkészítésének lehetősége éppen a japán háborús múlttal való szembenézés hiányára mutat rá.

A népirtások tagadása, relativizálása Európa-szerte sem ismeretlen társadalmi jelenség: jelenleg például számos fórumon vitatják illetve tagadják a holokauszt tényeit, körülményeit. A holokauszttagadók leghíresebb szószólóját, David Irvinget tavaly Ausztriában 13 hónapra bebörtönözték. Több fórumon megpróbálnak párhuzamot vonni az iráni holokauszt-tagadás és Irving munkássága között is, feledve, hogy az iráni Ahmedinedzsád elképzeléseit az Izraellel való külpolitikai szembenállás motiválja.

A dokumentumfilm bemutatkozása egyébként egybeesik a jelenleg is zajló Sundance filmfesztiválon Nanking címmel a japánok vérengzéseit, és azok elhallgatását középpontba állító dokumentumfilm vetítésével. Igaz, a nyugati filmstúdiók egyáltalán maradtak el a csendes-óceáni események széleskörű bemutatásával. Márciustól a magyar mozikban is látható Clint Eastwood kétrészes - amerikai illetve a japán emlékezetet külön-külön bemutató - eposza, a Dicsőség zászlaja és a Levelek Ivo Dzsimából. Kevésbé ismert színészekkel és alacsonyabb költségvetésből készült a tavaly bemutatott Kokoda, amely az 1942-ben Ausztrália elfoglalásával fenyegető japán előrenyomulást filmesítette meg. Szintén az ausztrál háborús eseményekbe kalauzol Baz Luhrmann Darwin 1942-es bombázását bemutató produkciója, amely az Australia címet kapta. Az előrenyomuló Japán hadsereg által elsöpört Sanghajban játszódik a tavaly A fehér grófnő címmel mozikba került (nálunk pedig DVD-n kiadott) James Ivory alkotás, Nankingról pedig 2007-ben újabb játékfilm is készül.

1. Relativizált népirtás
2. Törésvonal a japán múltértelmezésben