Gladiátorokért rajonghatott a savariai polgár
2006. december 28. 12:00
Savaria nekropolisza gazdag leletanyagot tartalmazott, például két kiemelkedő szépségű, gladiátorokat formázó csontnyelű bicskát.
Korábban
Nem dúlták fel sírrablók
Magyarország területén kevés olyan római temető található, amely elkerülte a sírrablók figyelmét. Szombathelyen egy megelőző feltárás során Savaria északi temetőjének éppen egy ilyen, érintetlen sírcsoportja került elő 2006. első hónapjaiban. A 91 római kori sírból Savaria polgárainak, azaz Magyarország első városlakóinak földi maradványai és a velük eltemetett tárgyi mellékletek kerültek elő. A feltáráson tett megfigyelések és a sírok gazdag leletanyaga alapján betekintést nyerhetünk az 1-2. század temetkezési szokásaiba.
Savaria négy évszázadon keresztül volt a római történelem része. Római történetíróktól és császári rendeletek szövegéből tudjuk, hogy a Claudius által az 1. század közepén (az alapítás pontos dátuma nem ismert) alapított városban többször jártak római császárok is. Claudius Savariát az új tartomány, Pannonia központjának szánta, ezért a települést a legmagasabb városi joggal (colonia) alapította meg. Colonia Claudia Savaria ezáltal Magyarország legrégibb városi jogú települése lett. A város alapításában római polgárok, elsősorban a legio XV Apollinaris veteránjai vettek részt. Az első lakók között észak-itáliai kereskedők és a korábban itt élő kelták leszármazottai is helyet foglaltak.
Már a XII táblás törvények is megszabták, hogy "halott embert a városban sem eltemetni, sem elhamvasztani nem szabad", így Savaria temetői is a város alapításakor körülszántott határán, az ún. pomeriumon kívül kezdődtek, és feltételezhető, hogy a máglyák várostól való távolságát is szabályozták. A korai időszak (1-2. század) sírjai a város kivezető útjai mentén vastag sávban húzódtak a négy égtáj felé. Később (3-4. század), amikor ezek a temetők megteltek, illetve a szabad helyek már túl nagy távolságba kerültek a várostól, a városfalakhoz közeli területeken is temetkeztek, így a négy temető lassan körülölelte a várost. Savaria római korának négy évszázada akár százezer sírt is hátrahagyhatott, amelynek alig több mint egy százalékát ismerjük.
Az ásatási terület keleti és nyugati szélén egy-egy észak-déli irányú, régi (a római korban még meglévő) patakmeder került elő. A két meder közötti, 10-15 méter széles kiemelkedésen találtunk rá az északi temető 91 sírjára. A két egykori patak a későbbi századok során többször kiöntött, ellepve ezáltal a közeli sírok egy részét, a sírgödrökbe pedig finom, apró szemcsés folyami hordalékot mosott bele.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
- A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
- Valóban nem ittak vizet a középkorban?
- Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
- Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
- Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
- 15:10
- 14:47
- A 19. század hangulatát idézi az újonnan nyílt múzeumposta Hollókőn 14:20
- A török nyomdászatot megalapozó diplomatáról rendeztek konferenciát Ankarában 11:20
- Nem temethették egymás mellé a híres gengszterpárt, Bonnie-t és Clyde-ot 09:50
- Magyar grófból vált Magadaszkár királyává a kalandos életű Benyovszky Móric 09:05
- tegnap
- Közel húsz évig tartó száműzetése volt Victor Hugo legtermékenyebb időszaka tegnap