A mindenható főtitkár: 100 éve született Brezsnyev

A kohóktól a főtitkárságig

Egy acélmunkás fia volt, s megannyi társához hasonlóan az 1917-es forradalmat követően gyakorlati (előbb mezőgazdasági, majd kohászati) oktatásban részesült. Kohómérnökként Kelet-Ukrajnában kapott állást, 1923-tól volt tagja a kommunista párt ifjúsági szervezetének, 1931-ben pedig belépett az SZKP-ba.

Az ifjú pártkatona a fronton

Brezsnyev már ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely már feltétlen híve volt a sztálini uralomnak. Gyorsan emelkedett a pártapparátusban, amiben persze az is közrejátszott, hogy a tisztogatások következtében sok hely "szabadult fel", amelyeket Sztálin hozzá hű emberekkel akart feltölteni. Brezsnyev 1939-ben már dnyepropetrovszki párttitkár volt, s ő felelt a város hadiparának működéséért. 1941-ben, amikor a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, azon középszintű vezetők között volt, akiket rögtön behívtak a hadseregbe. Politikai biztosként tevékenykedett, 1943-ra már Nyikita Hruscsov mellett dolgozott, aki pártfogásába vette. 1946-ban vezérőrnagyként szerelt le a Vörös Hadsereg kötelékeiből.

1950-től tagja volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, 1952-től pedig a párt Központi Bizottságának is. Csillaga akkor kezdett meredeken emelkedni, amikor Hruscsov került az 1953-ban elhunyt Sztálin helyére. Mentora kinevezte a hadsereg és a haditengerészet politikai vezetőjévé, 1955-től pedig Kazahsztán pártfőtitkárának tisztségét töltötte be. 1956-ban visszarendelték Moszkvába, tagja lett a Politbürónak, ő felügyelte a Szovjetunió űrprogramját, védelmi iparát, nehéziparát és a központi építkezéseket.

Hruscsov melletti kiállásának is köszönhette, hogy 1960-ban Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke lett. Ez a poszt ugyan inkább protokolláris volt, semmint politikai, de újabb lehetőségeket tartogatott a nagy terveket szövögető politikus számára. Brezsnyevnek ettől kezdve egyre több lehetősége adódott arra, hogy külföldre utazzon, ahol egyre nagyobb kedvvel vásárolgatott magának márkás ruhákat és autókat.

1962 után látta elérkezettnek az időt, hogy végleg kilépjen Hruscsov árnyékából, az 1964-es puccsot követően pedig ő került egykori pártfogója helyébe. A nevével fémjelzett közel két évtized ellentmondásos időszaka volt a hidegháború korszakának, bel- és külpolitikai téren egyaránt. Főtitkári ténykedését azzal kezdte, hogy konzervatív légkört teremtett a pártban, mert távolról sem nyilatkozott olyan elítélően Sztálinról, mint elődje. Sőt, 1965-ben a náci Németország legyőzésének huszadik évfordulója alkalmából mondott beszédében először említette a generalisszimusz nevét dicsérően. Hatalomban töltött évei alatt a Jurij Andropov által vezetett KGB is vissza-visszanyúlt a sztálini korszak titkosszolgálati módszereihez.

Külpolitikai téren tovább romlottak a szovjet-kínai kétoldalú kapcsolatok, amin még Csou En-laj kínai vezető Moszkvában tett látogatása sem segített. 1969-ben határincidens robbant ki a két állam között, amely még inkább elmérgesítette a helyzetet.

1. A kohóktól a főtitkárságig
2. A prágai tavasztól a pangásig