Feltárják az őskori Nagykanizsa kultikus központját

A területen 1998-ban dr. Horváth László, a Thury György Múzeum akkori igazgatója végzett leletmentést, de a felszíni leletek, elsősorban kerámiatöredékek alapján már korábban is ismert volt a lelőhely. A dombot hármas körárokrendszer veszik körbe, melyeken az égtájak irányában bejáratok nyílnak. Ezek a körárkok közép-európai hagyományokra vezethetők vissza és feltehetőleg nem egyszerű hétköznapi, hanem valószínűleg kultikus célból készülhettek, kivitelezésükhöz pedig egy közösség nagy összefogására volt szükség. A körárkok belsejében semmilyen régészeti leletanyag nem került elő, feltehetőleg ezen a központi területen tartották a szertartásokat.

Nézze meg a feltárás képeit galériánkban!

Az árkokból az itt használt tárgyak, elsősorban kerámiák, valamint a minden bizonnyal itt rendezett egykori lakomákra utaló állatcsontok kerültek elő. Kultikus helyszínre utalnak az itt napvilágra került agyagtárgyak is, melyek a természeti jelenségeket személyesítik meg. Ilyen tárgynak számítanak a kisméretű agyagoltárkák vagy mécsesek, egy nagyon szépen kidolgozott agyagszobor, ún. idol feje, valamint egykor edények oldalát díszítő vagy fedők fogantyújaként szolgáló, plasztikus állatfejekkel díszített fülek.

Ebből az időből még nem ismerünk írott forrásokat, így a régészet a feltárt leletanyag alapján nagyobb egységeket, ún. kultúrákat különböztet meg. Ezeket az edények díszítése vagy formája, esetleg temetkezés alapján, vagy olyan településről, ahol először találtak ilyen típusú leletanyagot nevezett el. Az itt élt emberek hagyatékát nem tudjuk név szerinti etnikumokhoz kötni, de az egyes kultúrák talán meghatározott etnikumokat jelölhetnek. A régészek itt tárták fel az ún. "Lengyel kultúra" lelőhelyét, amely a Tolna megyei Lengyel településről kapta nevét. E kultúra Közép-Európa jelentős részén elterjedt, és főbb leleteit a Dunántúlon kívül Ausztriában, Nyugat-Szlovákiában, Dél-Morvaországban és Dél-Lengyelországban találták meg. A feltárt leletek nagyfokú hasonlóságot mutatnak a nálunk talált tárgyakkal, de kisebb helyi jellegzetességek is érvényre jutottak.

A feltárás során elsősorban a Lengyel kultúrára jellemző kerámiák kerültek felszínre, melyek kézzel készültek - ekkor még nem ismerték a korongot -, és néhány darabon szerves anyagot, ételmaradvány nyomait sikerült megfigyelni. Az edények közül többet díszítettek festéssel. A vörös és fehér színű földfestéket az égetés után vitték fel az edények felületére, melyek vízszintes, függőleges és ferde irányú vonalak, valamint meander minták formájában láthatók.

Mivel a szerves anyagból készült darabok elbomlottak az évezredek során, a feltárás során csupán csiszolt kőbalták, kőékek, valamint pattintott pengék kerültek elő. Igazi különlegesség, hogy a feltárt leletek között több agyagból készült evőkanál is van.

A lelőhely széles körű kereskedelmi kapcsolataira az import leletek utalnak. Az 1998-as feltárás során az egyik kisebb gödörből Tokaj környékéről származó obszidián (vulkáni üveg) került elő, valamint a most napvilágot látott égetett agyagból készült, élethűen kidolgozott szoborfejhez hasonló darabok Dél-Morvaországból ismeretesek.

A lelőhely a nagykanizsai Thury György Múzeum gyűjtőterületéhez tartozik, így a most feltárt leletanyag itt kerül elhelyezésre.