Megtalálták a világ hetedik csodáját

Jean Yves Empereur, az alexandriai Francia Kutató Központ igazgatójának beszámolója szerint több mint kétezerötszáz, kisebb-nagyobb régészeti lelet került a napokban felszínre Észak-Afrika partjainál. Az évek óta tartó munkálatok eredményeképpen különböző épületmaradványok, obeliszk- és szfinxdarabok sikeres kiemelését hajtották most végre. Nem utolsósorban ennek a nagy jelentőségű leletegyüttesnek a részét képezi az a néhány darab, egyenként is több tonna súlyú kő, amelyek valaha a híres világítótorony részeit alkották - állítják a régészek.

Nézze meg galériánkban a torony különböző ábrázolásait!

Az ókori világ egyik legfontosabb városának történetét végigkísérték a földrengések. Alexandria, amely nevében az alapító, Nagy Sándor emlékét őrzi, a XIV. század első felében is egy ilyen természeti katasztrófa következtében veszítette el világhíres kincsét, a tornyot, amely utazók ezreit segítette a tengeri tájékozódásban. Korabeli írott dokumentumokból egyértelműen kikövetkeztetető, hogy a végzetes földrengés valamikor 1326 és 1346 között történt. Ibn Battuta arab utazó, a korábbi dátum időpontjában született első feljegyzése ezeket a szavakat örökítette meg: "Szabadon bemehettem a világítótorony első emeleti ajtaján". Húsz évvel később már így írt: "Nincs bejárás ezen az ajtón. Minden összeomlott".

Kiemelték Ptolemaiosz szobrát

A torony II. Ptolemaiosz uralkodása idején épült i.e. 270 körül, a görög építész, Szosztratosz tervei alapján. Százharmincöt méteres magasságával és három szintjével az akkori világ legmagasabb építményének számított. A benne lévő hatalmas bronztálat szénnel töltötték meg. A torony fénye mintegy száz kilométer távolságig is elhatolt a sötét éjszakában, biztos tájékozódási pontot adva az ott elhajózónak. Az objektum funkciójának fontosságát jelzi az a tény is, hogy a neki helyszínt adó Fárosz szigetének neve az évszázadok során jelentésváltozáson ment át. A mai újlatin nyelvek némelyikében, így a franciában, az olaszban, vagy a spanyolban a fárosz szó világítótornyot jelent.

A mesébe illő felfedezést huszonhat szfinx-szobor teszi még érdekesebbé. A fáraófejű-oroszlántestű kőfaragványok időben egymástól rendkívül távol regnáló uralkodókat örökítettek meg. A legrégebbi például III. Szeszótrisznak, a XII. dinasztia tagjának állít emléket, míg az i.e VI. században uralkodó III. Ptolemaiosz alakja is a gyűjtemény részét képezi. A szfinxek mind méretben, mind a kő anyagában különböznek egymástól.

A kutatók egy víz alatti régészeti park létrehozását tűzték ki célul. A különleges létesítmény kiépítésének komoly technikai akadályai vannak, de ha ezeket sikerül áthidalni, a látogatók három-négy éven belül megcsodálhatják a még tengerfenéken maradt kincseket.