Kiállítás nyílik a keleti hadszíntér magyar hadifoglyairól

Hadifogoly-adatbázis

A tárlat elsősorban egy olyan dokumentum-történeti kiállítás, amely egyedülálló módon, eddig sem Oroszországban, sem Magyarországon vagy más országokban nem publikált vagy megtekinthető orosz levéltári forrásokat mutat be a magyar hadifoglyokról és a hadifogság intézményéről az oroszországi hadifogoly táborokban a második világháború során (1941-től) illetve azt követően, egészen az 1952. évi repatriálásokig.

A kiállításra kerülő dokumentum- és fotómásolatok első ízben nyújtanak betekintést a látogatóknak az oroszországi hadifogoly táborok intézményét szabályozó, eddig elzárt rendeletekbe, utasításokba, parancsokba, jelentésekbe. Felvázolja a hadifogság intézményét, a hadifoglyok státusáról és jogaikról szóló nemzetközi egyezmények vonatkozó részeit. Bemutatja az 1941-1945 között hadifogoly sorsra jutott magyar katonák fogságba esésének körülményeit, helyszíneit, áttekintést nyújt az 1941-1950 között Oroszországban működő táborokról, amelyekben magyarokat is fogva tartottak.

Önálló kiállítási egység foglalkozik a hadifogoly táborokba szállításának körülményeivel; a táborokban folyó mindennapi élettel, a munkakörülményekkel, az ezt prezentáló dokumentumokkal, az élelmiszer fejadagokat, a ruházatot, az úgynevezett szabadidő eltöltésének módját és idejét elrendelő utasításokkal. A kiállításra kerülő fotók például sajátos képet festenek a táborokban folyó életről, hiszen azok természetesen propaganda célokra készültek: sarkítva, nem egyszer olykor mintegy idilli, teljesen hamis képet festve a tábori életről, a háborús viszonyok közepette a totalitárius rendszer teljes abszurditását is prezentálva. E fotók markánsan állnak szemben például azzal az 1943. március 30-án íródott jelentéssel, amely a táborokban történt magas halálozási szám okairól szól. A kiállítás másik etapja a szülőfölddel való kapcsolattartás minimális lehetőségeit mutatja be. A tablók bepillantást engednek a hadifoglyok körében folyó kommunista ideológiai meggyőzésről, amely már 1944 tavaszától szervezetten folyt az orosz táborokban. A kiállítás a hadifogság végének, a hazajutás folyamatának bemutatásával zárul. A kiállítás szervezői a dokumentáció bemutatásán kívül arra is törekedtek, hogy a magyar hadifoglyok sorsáról a leginkább beszédes emlékeket is megismertessék: a keleti hadszíntéren fogságba esett és szerencsésen hazajutott katonák emlékeit: személyes tárgyaikat is igyekeznek a látogatóknak bemutatni.

Végül szólni kell a tárlat harmadik nagy egységéről is, amely többek között a Hadtörténeti Intézet és Múzeum egyik alapvető céljának, küldetésének jóvoltából készülhetett el. Bemutatja az oroszországi Rudkino településen 2003 májusában felavatott és felszentelt II. Magyar Központi Katonai Temetőt és emlékhelyet, amely Voronyezstől mintegy 20 kilométerre délre fekszik, s amely a Don-kanyarban elesett magyar katonák és munkaszolgálatosok hamvait tartalmazza és emlékét őrzi. A rudkinói magyar temetőben jelenleg több mint 17 ezer magyar katona és munkaszolgálatos nyugszik, s a tervek szerint itt helyezik majd örök nyugalomra a háború több tízezer magyar áldozatát.