Churchill és Sztálin közvetítőjeként tartotta egyben a győztes szövetséget Roosevelt

A kényszerű szövetség

1942. január elsején – kevesebb, mint egy hónappal a Pearl Harbor-i támadást követően – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és további 23 ország (köztük számos megszállt európai ország emigráns kormánya) közösen kiadta az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatát, amelyben kijelentették, hogy minden erejüket a háromhatalmi egyezmény tagjainak és szövetségeseinek katonai legyőzésére fordítják. Külön-külön egyik ország sem lett volna képes rá, a nyilatkozattal azonban elkötelezték magukat egymás megsegítésére.

Churchill mély bizalmatlanságot táplált Sztálin iránt, a híresen paranoid szovjet vezető pedig senkiben sem bízott. Roosevelt minden tanácskozáson a kettejük közti közvetítő szerepében találta magát – egyszerre kellett nyugtatnia Churchill Európa kommunista befolyás alá kerülésével kapcsolatos aggodalmait és táplálnia Sztálin azon vágyát, hogy egyenlő féllé lépjen elő a nagyhatalmi politikában.

A feszült hármas szövetség kezdetén egy magánüzenetben Roosevelt helyt adott a brit miniszterelnök fenntartásainak, azonban kiemelte a Szovjetunió „civilizált országok” körébe való bevételének fontosságát is.

„Joe bácsi” megnyerése Teheránban

Roosevelt, Churchill és Sztálin 1943 novemberében találkoztak először mindhárman, a történelmi mérföldkövet jelentő teheráni konferencián.

Sztálin szinte az amerikai hadbalépés pillanatától fogva követelte, hogy a brit-amerikai erők Nyugat-Európában partra szállva könnyítsenek a Szovjetunió terhein a keleti fronton, ahol óriási emberáldozatok árán sikerült csak a német erők feltartóztatása.

Teheránban Churchill és Roosevelt vállalták az 1944-es partraszállást Franciaországban, cserébe Sztálin azon ígéretéért, hogy csatlakozik a Japán elleni hadműveletekhez.

Roosevelt emellett külön is találkozott Sztálinnal Teheránban, hogy megbeszélje vele a Szovjetunió központi szerepét a háború utáni Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az amerikai elnök megosztotta a szovjet pártfőtitkárral vízióját egy békés világról, amelyet a „négy rendőr” – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína és a Szovjetunió – felügyel majd, és a találkozóval megmutatta azt is, hogy hajlandó közvetlenül tárgyalni a közös amerikai-szovjet érdekekről.

„Sztálin fel akarta támasztani a nagyhatalmi Oroszországot” – mondta el Susan Butler, a Roosevelt és Sztálin: Egy partnerség portréja című könyv szerzője. „Sztálin örömmel tette azt, amit Roosevelt akart tőle. Az elnök kezet nyújtott neki – ha viselkedsz, egyenlő félként kezellek.”

„Személy szerint úgy gondolom, Roosevelt volt az egyetlen személy, akiben Sztálin meg is bízott” – tette hozzá Butler. „Szerintem volt egy egyetértés köztük a világról. Ennek nem volt ahhoz köze, hogy Sztálin egy paranoiás őrült volt. Ha valakiben megbízott, az Roosevelt volt, mert őáltala nagyon sok jóban volt része.”

1. Két arisztokrata
2. Roosevelt, a progresszív pragmatista
3. A kényszerű szövetség
4. A szövetség már Jaltában inogni kezd

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták