Botrányok sora kísérte végig Johann Wolfgang Goethe életét

2017. március 22. 12:54 MTI, Múlt-kor

Száznyolvanöt éve, 1832. március 22-én halt meg Weimarban Johann Wolfgang Goethe német költő, politikus, regény- és drámaíró. A Faust szerzőjének élete bővelkedett a szerelemben, barátja volt Schillernek, ivócimborája a szász-weimari nagyhercegnek és a francia forradalom évei alatt a csatatereket is megjárta.

Korábban

A trágár vadromantikus

1749. augusztus 28-án született Frankfurt am Mainban, polgári családban, nevét később írta `von`-nal. Lipcsében és Strassburgban tanult jogot, Herder itt hívta fel a figyelmét a világirodalom több nagyságára s a népköltészetre. Friderike Brionhoz írt szerelmes versei egyszerűségükkel, személyességükkel a nagy líra kezdetét jelzik. Vizsgái után hazatért Frankfurtba, a Sturm und Drang irodalmár-mozgalom vezére lett. A wetzlari kamarai bíróság gyakornokaként ismerte meg egy per során a Faust Margitját ihlető gyermekgyilkos anyát. Ekkori szerelmét, Charlotte Buffot a Werther Lottéjaként örökítette meg. Vadromantikus drámája Götz von Berlichingenről, a vaskezű lovagról stílusa és trágárságai miatt nagy botrányt kavart.

1775-ben Károly Ágost herceg (egyetemi társa) Weimarba hívta, itt a herceg ivócimborája, titkos tanácsos, kamarai elnök és miniszter lett. Kitűnő hivatalnokként az adó- és hiteljogi ügyek szakértőjévé vált, több német állam átvette újításait. Fejlesztette a kereskedelmet, a bányászatot, az oktatást, 1791-1817 közt az udvari színház igazgatója, az állam kulturális vezetője is volt.

Weimarban ismerkedett meg Charlotte von Steinnel. A művelt, hét évvel idősebb asszony segítette lehiggadását, lelki-szellemi elmélyülését. Később azonban előle menekült Itáliába, az ott töltött két év alatt erősen hatott rá az antik műveltség, itt vált romantikusból klasszikussá. Otthon találkozott a varrólány Christiane Vulpius-szal, aki gyermeket szült neki, majd felesége lett, az úri társaság megbotránkozására.

1794-ben Schillerrel kötött barátságát nemes versengés és termékeny együttműködés jellemezte, Schiller főrendező lett Goethe színházában. Barátja haláláig sok közös munkájuk volt, ám végig Herr Exzellenznek, illetve Herr Doctornak szólították egymást. Goethét Schiller bohémsága zavarta, azt meg a miniszter szertartásossága. Nevük az irodalomban mégis összefonódott, weimari szobruk kézen fogva ábrázolja őket.

Goethe német főtisztviselőként nem mutathatta a francia forradalom iránti szimpátiáját, ez mégsem maradt titok, így sokan hazafiatlannak tartották. Ellenérzései dacára hercegével részt vett a francia háborúban, egy találkozójuk után a császár azt mondta az íróról: Íme, egy ember!

következő oldal 1 / 2