Borbély, szerencsevadász, hajótörött – ki volt Donald Trump nagyapja?

2016. november 10. 08:22

A frissen megválasztott amerikai elnök, Donald Trump nagyapjáról korábban is ismert volt, hogy a családi birodalmat az alaszkai aranyláz idején alapozta meg. Az azonban csak idén nyáron derült, hogy a Németországból az Egyesült Államokba bevándorló Friedrich Trump kis híján életét veszítette egy alaszkai hajótörés során. Ki volt valójában a röpke két hónap múlva 45. amerikai elnökként beiktatandó Trump nagypapája? És miként szerzett a semmiből hatalmas vagyont?

Korábban

Szerencse az Újvilágban

A Bajor Királyság területén született Friedrich Trump (1869-1918) 16 éves volt mindössze, amikor maga mögött hagyva az álmos németországi (a mai Rajna-vidék-Pfalz tartománybeli) Kallstadt falucskát 1885-ben áthajózott az Egyesült Államokba, és New Yorkban telepedett le, ahol nővére, Katharina élt. Valószínűleg a katonai szolgálat miatt távozott Európából a szőlőműveléssel foglalkozó családjának tett mindenféle előzetes bejelentés nélkül. Még az Eider nevű óceánjárón (más források szerint már a Nagy Almában) megismerkedett egy németül is beszélő borbéllyal, aki inasává fogadta (a mesterséget már szülőhazájában is elsajátította a vékonyka, beteges fiú, ám a mindössze ezer fős faluban csekély volt a kereslet). A következő hat esztendő boldogtalan robotolással telt, ezalatt újvilági rokonaival eleinte Manhattan Lower East Side nevű részén lakott egy közös lakásban.

1891-ben a nyugati parton lévő Washington állambeli Seattle-be költözött, ahol megtakarításaiból egy kis éttermet nyitott Poddle Dog, majd Dairy Restaurant néven. A város piroslámpás negyedének közepén található vendéglő nem csupán enni és inni lehetett, hanem külön szobákat tartottak fenn a magányos férfiaknak és hölgyvendégeiknek is (ezt a tényt Donald Trump tagadja). A következő évben a nevét később Fred Trumpra rövidítő hősünk teljes jogú amerikai polgárként részt vehetett az első elnökválasztásán, amely egyébként Washington állam életében is az elsőnek számított.

1894-ben átköltözött a közeli Monte Cristo bányászvárosba, ahol a talajkutatók ígéretes ásványkincs-lelőhelyeket jósoltak, és még maga John D. Rockefeller is jó befektetésnek gondolta a terület beépítését. A többek között a németországi rokonoktól kapott pénz segítségével 200 dollárért a kisváros határában megvásárolta a család első újvilági földterületét, amely 16 hektárra rúgott. Habár nem volt pénze megfizetni (és nem is fizette meg) a jogot, hogy vendéglőt építsen a telekre, ez nem vetette vissza tervétől. A később a város békebírójává választott Trump szépen megszedte magát az aranyvadászokból, noha ő maga nem próbálkozott aranykutatással. Jól döntött, ugyanis a becslésekkel ellentétben csupán minimális mennyiségű aranyra és ezüstre bukkantak az ottani kalandorok.

1896 tavaszán a legtöbb bányász elhagyta Monte Cristót, így Trumpnak is lépnie kellett. 1896 augusztusában a Yukonba ömlő alaszkai Klondike folyó környékén megtalálták az első aranyrögöket, és később gazdag aranyszállítmánnyal érkező hajók érkeztek Seattle, majd Los Angeles kikötőjébe. A hír gyorsan terjedt, és a következő hónapokban ezrével lepték el a kalandorok az Egyesült Államok által csupán 1867-ben az oroszoktól megvásárolt Alaszkát. A történelem utolsó jelentős aranylázát természetesen Trump sem hagyhatta ki, így eladta földjét, és Seattle-be költözött. Az új étterme annyira pörgött az onnan északra vándorló szerencsevadászok miatt, hogy a felvett hitelt négy hét alatt visszafizette. Az általa felbérelt alaszkai bányászok is ügyesen forgatták a kapott tőkét, és a kezdetben 15 dollárért vásárolt földterület néhány hónappal később már 2000 dollárért cserélt gazdát.