Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?

2017. július 14. 08:25

Korábban

Istenről, gyomorbántalmakról és Izraelről is értekezett Einstein időskorában írt leveleiben
Két éven át semmit sem tudott szeretteiről a szovjet hadifogságba esett kántortanító
Két, lincselés elől menekülő ÁVH-s családnak is menedéket nyújtott 1956 tiszafüredi hőse

Senki sincs biztonságban

Ha már itt tartunk, adódik a kérdés: ha valóban koncepciós per volt, miért pont egy ilyen szimpatikus fiatal lányra osztották rá a bűnbak szerepét?

Részben azért, mert ő volt benne a történetben. A politikai rendőrség több helyről kap arra utaló jelzéseket, hogy „valami történt”, valaki eltűnt. De Gyöngyösivel, Gönczivel és Etával nem lehet egy erős üzenettel bíró pert kreálni. Nem véletlenül kötik össze a három szálat: a forradalom Élünk körül csoportosuló értelmiségét, Tóth Ilonát, az orvost, az elit értelmiségit és a Kádárék által lumpenproletárnak bélyegzett külvárosi képzetlen munkások képviselőit. Gáliék és Obersovszkyék megadják az ideológiát, az orvos visszaél a tudásával és összefog a csőcselékkel: ez az ellenforradalom, ez ’56 igazi arca Kádárék szerint. Tehát ebben a történetben nem Tóth Ilona személye, hanem a státusza a fontos.

És hogy miért éppen egy fiatal lányra osztották a bűnös szerepét? Ez annyira abszurd, hogy már elhiszem. Ilyet nem lehet kitalálni. De szerintem van ennek még egy üzenete: ha Tóth Ilonát egy ilyen ügybe bele lehetett vinni, akkor bárkit. A megtorlás elején vagyunk, még most jönnek tömegével a perek.

Amikor mi [Kiss Réka és M. Kiss Sándor] elkezdtük ezt a kutatást 2000-ben, nem úgy álltunk neki, hogy be szerettük volna bizonyítani Tóth Ilona ártatlanságát. Ezt őszintén mondom. Van egy bizonytalan történet, nézzük meg, mit lehet a fennmaradt dokumentumokból kiolvasni. Az alapkérdés az volt, hogy vajon egy háborús szituációban van-e a forradalomnak önvédelmi joga. Tehát ha egy ellenálló csoportba áruló férkőzik, akkor a forradalom önvédelmi joga alapján az árulót adott esetben likvidálni kell. Ez nem egy humánus szempont, de a forradalomnak van – bármennyire is brutálisan hangzik – egy belső logikája. A történet tehát logikus. Amikor azonban a kutatás fázisaiban próbáltuk összerakni, arra jutottunk, hogy feloldhatatlan ellentmondások vannak a tárgyi bizonyítékok, a vádlottak beismerő vallomásai, a tanúk vallomásai és a fennmaradt egyéb dokumentáció között, és hogy ez a gyilkosság ott, akkor és úgy, ezekkel a szereplőkkel egész egyszerűen nem történhetett meg. Nekem ez a szakmai meggyőződésem.