Bár négyszer is megfosztották a Habsburgokat a magyar tróntól, egyik alkalommal sem foglalta el más
2021. augusztus 25. 09:31 Németh Máté
1620. augusztus 25-én, 401 évvel ezelőtt zajlott le Magyarországon a Habsburg-ház első trónfosztása. A királyi cím az események után Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet illette, ő azonban részben a Porta, részben a magyar rendek fellépése miatt elállt a koronázástól. A detronizálás eszközéhez a magyarok ezt követően még háromszor nyúltak a történelem során. A Rákóczi-szabadságharc idején 1707-ben Ónodon zajlottak le hasonló események, majd több mint száznegyven évvel később, 1849-ben Ferenc Józseftől is ezzel a módszerrel kívánták megvonni magyar királyi címét. Az utolsó detronizáció elszenvedője IV. Károly volt, akit – miután második visszatérési kísérlete is kudarcba fulladt – 1921 novemberében fosztották meg trónjától és száműzték Madeira szigetére.
Korábban
A meg nem koronázott király, Bethlen Gábor
Az igen kiszámíthatatlan magatartású és erőszakos Báthory Gábort az Erdélyi Fejedelemség élén Bethlen Gábor követte. A törökökkel jó viszonyt ápoló és a segítségükkel a trónt is megszerző Bethlen uralkodása során tartós béke köszöntött országára, emellett pedig megteremtette annak a lehetőséget, hogy növelje a fejedelemség területét.
Az uralkodó felismerte a pillanatot, és úgy döntött, érdemes kihasználnia az 1618-ban kirobbant harmincéves háború zavaros időszakát, a csehek Habsburg-ellenes felkelése ugyanis alkalmat adott arra, hogy bővítse országa határait a Habsburgok által kormányzott Magyar Királyság felé.
A tervhez – tekintve, hogy az Erdélyi Fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallusa volt – a törökök hozzájárulását is sikerült megszereznie, így semmi nem álhatott annak útjába, hogy mintegy 18 ezer fős hadsereggel csatlakozzon a Habsburg-ellenes erőkhöz.
II. Ferdinándtól – aki idővel a magyar és a cseh királyi, valamint a német-római császári címet is megszerezte – nem sok jót várhattak birodalmának protestáns lakói, erőszakos ellenreformációt folytató politikája nem nyerte el a reformált vallású csehek tetszését.
Felkelésük kezdete – ami a harmincéves háború nyitánya is volt egyben – a második prágai defenesztrációban nyilvánult meg: a lázadók kidobtak a prágai Hradzsin ablakán két királyhű grófot és egy titkárt (a mintegy 18 méteres zuhanás szerencsés módon egy trágyadombon ért véget, a három férfi így túlélte az esést). Miután kitört a több évtizedig tartó, általános európai konfliktussá terebélyesedő küzdelem, a harcokból és a remélt zsákmányból Bethlen sem akart kimaradni.
A fejedelem 1619-es hadjárata sikeresnek bizonyult, ugyanis nemcsak Erdély területét tudta növelni, hanem támogatói körét is bővítette a magyar rendekből. Hadjárata során az elsősorban protestáns nagyurak és azok magánhadseregei mellett a megyei nemesség és a városi polgárság támogatását is elnyerte. Így történhetett, hogy Kassa és Pozsony megszerzése után november végén már Bécs ostromába kezdhetett.
A császári székhely megtámadására végül nem vállalkozott – csupán egyik elővárosát foglalta el –, de uralma olyan szilárdnak bizonyult, hogy az általa 1620-ban egybehívott besztercebányai országos gyűlés augusztus 25-i határozata kimondta a Habsburgok trónfosztását, valamint Bethlen királlyá választását.
Ám hiába volt birtokában a Szent Korona, felmérve a lehetséges következményeket, Bethlen nem volt hajlandó megkoronáztatni magát. A Porta – ahogy azt korábban is értésére adta – nem járult hozzá a Magyar Királyság és Erdély egyesüléséhez, hiszen a fejedelem királlyá koronázása Magyarország török megszállásának veszélyét is magában hordozta volna.
Emellett az sem volt vonzó számára, hogy a magyar rendek igen szűkre szabták volna királyi hatáskörét, kimerítve jogkörét nagyjából az országgyűlés összehívásában és a törvények megerősítésében.
Az erdélyi fejedelem végül a protestáns cseh lázadók veresége után az 1621-es nikolsburgi béke keretén belül lemondott a királyi címről, és a magyar koronát, valamint a többi felségjelvényt visszaadta II. Ferdinándnak. Cserébe megkapott többek között hét felső-magyarországi vármegyét, valamint két sziléziai hercegséget a német birodalmi hercegi címmel együtt. Vallási tekintetben megerősítették az 1606-os bécsi béke pontjait, a Bethlen mellett harcolók pedig amnesztiát kaptak.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
13. Rendi törekvések Magyarországon, a magyar rendek és a Habsburg udvar konfliktusai a 17–18. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- A legenda szerint a tokaji aszút is a szegény fiatalokat gyámolító Lorántffy Zsuzsanna találta fel
- A hadiadó-emelés kompenzálásaként hozhatta létre a Szent István-rendet Mária Terézia
- Rákóczi nem kért a békefeltételekből, beleegyezése nélkül tették le a kurucok a fegyvert
- Birtokaik és családjuk jövője is odavesztett a Wesselényi-összeesküvés halálra ítéltjeinek
- Világhírű tudóst is Magyarországra csábított Lorántffy Zsuzsanna
- A lakosság elkeseredettségére alapozta felkelését Bocskai István
- Vitáik miatt nyílt háborúba kezdett öccsével Rudolf király
- Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése olyan sikeres lett, hogy hajdúi már Bécset fenyegették
- Valóban vadászbaleset áldozata lett Zrínyi Miklós?
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő 11:20
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit 09:35
- Csak a halál tudta megállítani a világuralomra törő Dzsingisz kánt 09:05
- Majdnem egy hónap kellett a németeknek a varsói gettófelkelés felszámolásához tegnap
- Csak a kirobbant botrány miatt szüntette be az amerikai egészségügyi hatóság az emberkísérletet tegnap
- 10 híres merénylet, ami meghiúsult tegnap
- A válaszúti Bánffy-kastélyban koncertekkel és filmvetítéssel is várják majd a látogatókat tegnap
- Megemlékeztek Zirzen Jankáról, a magyar nőnevelés egyik legjelentősebb úttörőjéről tegnap