Az első férfi kozmetikától a KISZ színházáig: a Hungária fürdő alakváltozásai

2020. szeptember 22. 15:48 Múlt-kor

A Hungária Budapest egyik legjelentősebb fürdője volt, a mellette álló Continental Szállóval a főváros egyik közkedvelt szállás- és fürdőhelyeként funkcionált. Több tulajdonosváltást, botrányt, bezárást és újranyitást élt meg, története olyan viharos volt, akárcsak a főváros 19-20. századi históriája.

Dombormű a főbejárat fölött 1984-ben (Fortepan / Makovecz Benjamin)

Korábban

A szegények fürdője

Az 1827-ben megnyílt Hungária hosszú időn át Pest egyik legjelentősebb fürdője volt. Sodorta el árvíz, süllyesztette meg metróépítés, működött benne színház, Patyolat. Rövidebb-hosszabb szünetekkel tarkított fennállásának másfél évszázada alatt egy-két botrány sem kerülte el. Hosszú út vezetett el odáig, hogy a felújított Hungária tíz évvel ezelőtt, 2010. szeptember 22-én újra megnyithatta a kapuit.

A tisztálkodási szokások és a fürdőszobák száma a századforduló előtti fővárosban még egészen más képet mutatott, mint napjainkban. A fürdőszoba presztízsértékkel bírt, de gyakorlati használata csak fokozatosan terjedt el.

Akinek nem volt otthon fürdési lehetősége, az a népfürdőkbe járt, amelyek kizárólag a személyi higiénia fenntartását szolgálták. Nem tudni, pontosan kik látogatták ezeket az intézményeket, de a polgárságnak valószínűleg csak az alsóbb, szegényebb rétege. A 19. századi fővárosban a belvárosi Hungária volt az egyik leghíresebb ilyen tisztasági fürdő.

A Nyár utca mentén 1827-ben bukkantak rá a hideg vizű, vasas forrásra. Gamperl András selyemkereskedő nyitotta meg a fürdőt 1827-ben a Dohány-Nyár-Klauzál utcák által közrezárt tömb területén. Miután a fürdőt az 1838-as árvíz lerombolta, a környék fürdőigénye indokolttá tette az újjáépítést.

A 1850-es években 12 szobában 15 kád várta a vendégeket, az 1910-es évekre már egy egész fürdőkomplexum. A szecessziós épület 1908-ra készült el Ágoston Emil tervei alapján, akinek egy másik épülete sokak számára ismerős lehet, ő tervezte ugyanis az Astoria Szálló Múzeum körúti sarokrészét is.

Ráday Mihály városvédő ezt írja az épületről: „Ágoston Emil építész remekbe szabott, keleties hangulatú de az általa oly sokra becsült angolszász kortárs építészettel is sok rokonságot mutató épületet tervezett. 1500 kabinról és saját 'divatosztályról' tudhatunk, meg arról, hogy a fürdő látogatói többek között a New York kávéházból érkező, hajnalonként itt ejtőző írók, művészek voltak.”

Sötétkék majolikával burkolt medence, villanymotor-meghajtással nyitható, csukható üvegezett tető, panorámás napozóterasz biztosította az esztétikus környezetet és a kényelmes pihenést.

Ekkortól négy gőzfürdő, két olcsó népfürdő, hatvan kád, termálmedence, uszoda, szálloda, mosoda és vendéglő is működött a Dohány utca mögötti, hét házhelyet elfoglaló tömbben. A három kútból feltörő vízben pedig egyszerre akár ezer ember is megfürödhetett.

következő oldal 1 / 3