Az aranykalitkában felnőtt II. Erzsébet mindig is vágyott a kihívásokra

Gyülekező felhők

1926 áprilisában Nagy-Britannia éppen egy általános sztrájk küszöbén állt, amelyet a Szakszervezetek Kongresszusa (Trades Union Congress, TUC) jelentett be. Több kedvezőtlen esemény játszott közre abban, hogy idáig fajult a helyzet: a szénárak zuhanása az első világháborút követően, valamint a szintén a háború hatására elhagyott pénzügyi aranystandardhoz való visszatérés igen nagy nyomás alá helyezte a bányászatot az országban. Miután egy kormánybizottság a bányászok bérének csökkentését javasolta, egyértelmű volt, hogy a bányászok és velük együtt a TUC alá tartozó más munkások – köztük a vasutasok és más közlekedési ágak dolgozói – sztrájkba kezdenek.

A válsághelyzet ellenére Sir William Joynson Hicks belügyminiszternek ott kellett lennie a helyszínen a királyi család legújabb tagjának születésekor, hogy nyugtázhassa a gyermek törvényességét. York hercege és hercegnéje – V. György király második fia, Albert („Bertie”) és felesége, leánykori nevén Bowes-Lyon Erzsébet – első gyermeküket várták. Habár a baba nem volt a trón közvetlen várományosa, Sir Williamnek ott kellett lennie a London Mayfair kerületében található Bruton Street 17 szám alatt, ahol mindenki a szülést várta.

A kislány császármetszéssel jött világra április 21-én 2:40-kor. „Régóta akartunk egy gyermeket, hogy teljessé tegye boldogságunkat” – írta a herceg. A gyermek „kis drágaság” volt „szép arcszínnel”, jelentette ki Mária királyné. „Remélem, te és Papa is annyira örültök, hogy van egy lányunokátok, vagy inkább szerettetek volna még egy fiúunokát?” – kérdezte levélben a herceg édesanyját és apját, V. Györgyöt. A kisded hivatalosan harmadik volt a trónvárományosok sorában, mivel azonban V. György második fiának gyermeke volt – ráadásul lány –, arra lehetett számítani, hogy nagybátyja, a walesi herceg születendő fiúgyermekei hátrébb szorítják majd a sorban. Ennek megfelelően keresztneveit – Erzsébet Alexandra Mária – anyjáról, dédanyjáról és nagyanyjáról kapta, akik mind királynék, illetve hercegnék voltak, nem pedig uralkodónők. A hercegnő várható sorsa egy jó házasság volt, ennél többre aligha számíthatott.

Május 3-án a TUC kihirdette az általános sztrájkot. Stanley Baldwin konzervatív miniszterelnök „az anarchiához vezető útnak” nevezte, a kormány azonban szintén bekeményített – önkénteseket toborzott a szolgáltatások pótlására, és felszólította a középosztályt a szerepvállalásra. Május 12-re meg is szüntették a sztrájkot, és a következő évben a parlament be is tiltotta az úgynevezett szimpátiasztrájkokat (azaz hogy a követelésekkel előálló ágazaton kívül mások is sztrájkra lépjenek szolidaritásból), valamint a kormány befolyásolására irányuló sztrájkokat. Ezzel törvényileg lehetetlenné vált az újabb általános sztrájk, és a hatalom meglévő erősségei fennmaradtak. Két héttel később Erzsébet Alexandra Máriát hivatalosan is megkeresztelte York érseke a Buckingham-palotában.

A kis hercegnő nagyszülei azonnali kedvence lett, és a család azon kevés tagja közé tartozott, aki egyáltalán nem félt a királytól, akit „Anglia nagyapának” szólított. 1927 elején szülei körútra indultak Ausztráliába és Új-Zélandra, dajkákra bízva Erzsébetet. Visszatérésük után új lakhelyre költöztek a Piccadilly 145 szám alatt, a Hyde Park közelében. A ház 25 hálószobája mellett lifttel és bálteremmel is rendelkezett, azonban a királyi család mércéjével Erzsébet egy teljesen átlagos, takaros kis helyen élt, a kertekben játszótársai üzletemberek és orvosok lányai voltak, nem más hercegnők.

1930-ban aztán megszületett Margit hercegnő. Az ekkori belügyminiszter, John R. Clynes kénytelen volt egészen a yorki hercegné őseinek várához, a Skócia keleti részén fekvő Glamishez felutazni. „Örömmel jelentem ki, hogy nagy kék szemei vannak és vasakarata, azaz minden felszerelés, amire egy hölgynek szüksége van!” – írta a hercegné. Ahogy felcseperedtek, nyilvánvalóvá vált, hogy a két lány egészen más személyiséggel rendelkezik. Erzsébet lelkiismeretes, kötelességtudó és rendezett volt – nem tudott elaludni anélkül, hogy játéklovairól levegye a nyerget és megetesse őket, majd szabályos sorba rendezze őket éjszakára. Margit ezzel szemben játékos és mindenben elszánt volt, és szerette a csínytevéseket is. Minden ballépését képzeletbeli barátjára, „Halifax unokatestvérre” fogta.

1933-ban, hétéves korában Erzsébet új nevelőnőt kapott, Miss Marion Crawford személyében. Úgy ajánlották a yorki hercegné figyelmébe, mint „vidéki lányt, aki jó tanító, kivéve ha matematikáról van szó.” Szerencsére a hercegné nem tanulmányi kihívást keresett lánya számára. Mind ő, mind férje gyűlöltek iskolába járni, és lányaiknak „igazán boldog gyermekkort” akartak, „sok kellemes emlékkel”, ami a lehető legkevesebb tanórát jelentette. A királynak egyetlen kérése volt: „Tanítsa Margitot és Lilibetet szép kézírásra.” Miss Crawford rendszere igen kíméletes volt: Erzsébet 9:30-tól 11:00-ig vett leckéket, majd a nap hátralevő részét a kinti játékoknak, táncnak és éneknek szentelték, másfél óra szünettel.

Szüleivel ellentétben Erzsébetnek volt érzéke a tanuláshoz, valamint kedvelte a történelmet és az irodalmat, azonban kevés lehetősége volt a mélyebb tanulásra. Mária királyné kritizálta a lányok taníttatását, felidézve, hogy ő maga még az ünnepekkor is a házi feladatával kellett, hogy foglalkozzon, e megjegyzéseknek azonban nem volt hatása. Szabad idejében Erzsébet leginkább a kutyákkal és lovakkal szeretett lenni – kijelentette, hogy egy farmerhez fog feleségül menni, hogy sok „tehenet, lovat és kutyát” tarthasson.

1. Gyülekező felhők
2. Királyváltás és felfordulás
3. A háború szereplője
4. A béke kihívásai

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták