Antoni Gaudí életébe került, hogy koldusnak nézték

2020. június 10. 14:14 MTI

Antoni Gaudí, a szecesszió katalán változata, a Modernismo egyedi stílusáról ismert építésze 94 éve, 1926. június 10-én hunyt el. Példája csak szűk körben hatott, elveit csupán néhány lelkes követője alkalmazta, őt magát szinte elfelejtették, csak a hatvanas években fedezték fel újra.

Korábban

Antoni Plácid Gaudí i Cornet 1852. június 25-én született a Barcelonához közeli Reusban. Apja rézműves volt, ő maga is kovácsinas lett, majd Barcelonában tanult építészetet. Az egyetem rektora végzésekor azt mondta: "Még nem tudjuk, hogy bolondnak, vagy zseninek adjuk-e diplomát. Majd az idő eldönti".

Gaudí terveire az 1878. évi párizsi világkiállításon figyelt fel Eusebio Güell textilgyáros gróf, aki mecénása és barátja lett. Ekkor alakult ki munkáinak egyéni karaktere: szokatlan mértani formák, mintás téglák, kövek, kerámiacsempék, növény- és hüllőmintás kovácsoltvas elemek tették felületeit mozgalmassá.

Első épületei a mór stílust, a gótika és az iszlám spanyolos keverékét idézik, a Güell-ház a modern és nemzeti hagyomány szintézise, a szecesszió első megjelenése. Ezután alkotott a gótika és a barokk ihletésében, parabolaíves folyosói középkori kolostorkerengőt is idéznek.

Güell 1900-ban bízta a meg az építészt egy modern kertvárosi lakóegyüttes kialakításával, de ebből csak két épület készült el a park bejáratnál (az egyikbe Gaudí költözött be). A Güell parkot az UNESCO később a világörökség részévé nyilvánította: a látogatókat a stílusok ötvözete, gazdag, varázsos környezet varázsolja el bizarr formákkal, szecessziós és szürreális elemekkel.

1902 utáni művei nem sorolhatók a hagyományos stílusok egyikébe sem, csak saját anyagukat és szerkezetüket jelenítik meg, díszítésük és térszerkezetük is újszerű, természeti, vallási jelképeket idéznek. "A könyveknél többet ér, ha közvetlenül a természetet tanulmányozzuk" - vallotta az építész

Ekkor dolgozta ki támpillér nélküli szerkezeteit, az oldalnyomás és függőleges terhelés eredőjébe eső ferde pillérekkel, vékony héjboltozattal, a szilárdságot növelő hullámos fallal. Műveit finoman megmunkált részletek harmóniája jellemzi, a színekkel ikonográfiai eszközként bánt. Épületeit olykor visszabontatta, jobb megoldást keresve, elképzelései hatását modelleken kutatta, házait folyamatos művezetéssel, kiviteli terv nélkül építette.

A Casa Milá és a Casa Batlló Barcelona lakóépületnek tervezett, ma már múzeumként működő jellegzetes épületei. A Casa Milá a természet és az építészet találkozása, szintjei kerámia virágmotívumot formáznak, Katalónia hegyeit és tengerpartjait idéző stílusa itt valósult meg leginkább.

A Casa Batlló szecessziós stílusának talán legharmonikusabb darabja, szintén a világörökség része. Gaudínak jelentős szerepe volt a katalán művészek és kézművesek spanyolellenes mozgalmában, a Renaixensában: a madridi kormány által elnyomott katalán életformát akarták felújítani.

Legismertebb műve a Barcelona jelképévé magasodott Sagrada Família, Szent Család-templom. Az építkezés 1882-ben kezdődött meg Francisco de Paula del Villar y Lozano tervei alapján, aki hagyományos neogótikus templomot képzelt el. A munkálatok irányítását egy év múlva vette át Gaudí, aki újra meg újra áttervezett mindent.

1910-ben minden más munkájával felhagyott, remeteként élt az építkezésen, és maga gyűjtött pénzt a költségekre egészen 1926. június 10-én bekövetkezett haláláig. Az építészt június 7-én elütötte egy villamos, és mivel nem voltak nála azonosításra alkalmas iratok, ráadásul ruhája is rongyos volt, sokáig senki sem segített neki.

Végül egy rendőr vitte be a kórházba, de három nappal később belehalt sérüléseibe. A temploma kriptájában temették el. Az épületnek még csak negyede, egy torony és a keleti homlokzat készült el. A lassú munkát Gaudí így kommentálta: "Megbízómnak nem sürgős."

A munkák azóta is az ő tervei és modellje alapján folytatódnak adományokból és a belépődíjakból, ez a világ egyetlen épülő műemléke. A befejezést 2026-ra, Gaudí halálának centenáriumára tervezik, a bazilikát 2010-ben szentelte fel XVI. Benedek pápa.

A homlokzatok, kapuk és tornyok vallási fogalmakat vagy személyeket jelképeznek. Elkészültével 18 torony magasodik majd a város fölé: a tizenkét, 107 méter magas az apostolokat, a négy 130 méter magas a négy evangélistát, a 120 méter magas Szűz Máriát, a legmagasabb, a 175,2 méteres Jézus Krisztust jelképezi.

Ha elkészül, a Sagrada Família lesz a legmagasabb európai katedrális, tíz méterrel magasabb, mint az ulmi székesegyház. (A tornyokat Gaudí nevezte el, az ő kívánsága volt az is, hogy a legmagasabb se haladja meg Barcelona legkiemelkedőbb pontját, a 185 méter magas Montjuicot.)

A három homlokzat a születést, a szenvedést és a dicsőséget jelképezi; mindháromnak három kapuja van, a három teológiai erény szimbólumai: a hit, a remény, és a szeretet kapui. A Születés Kapuja felőli homlokzatot és a kriptát 2005-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Az épületet 2010. november 6-án XVI. Benedek pápa bazilika rangjára emelte és megszentelte.

Gaudínak életében jobbára csak gúnyban volt része, kortársai a Casa Milát csak kőbányaként emlegették. Példája csak szűk körben hatott, elveit csupán néhány lelkes követője alkalmazta, őt magát szinte elfelejtették, csak a hatvanas években fedezték fel újra. Szellemisége belengi Barcelonát, látogatók millióit csábítva a városba.