2020. különszám: Egészségünk története
ITT támogathatsz bennünket

Amikor minden budapesti zsidó spanyol akart lenni: Ángel Sanz Briz és a spanyol embermentés története

2020. szeptember 28. 15:04 Múlt-kor

110 éve, 1910. szeptember 28-án született Ángel Sanz Briz, a holokauszt alatti diplomáciai embermentés egyik főszereplője. 1944 végén valamiért elterjedt Budapesten, hogy a spanyol és vatikáni védlevelek jelentik a legbiztosabb védelmet. Valójában ez a védettség sokszor vált semmissé, mikor az iratok tulajdonosai az okmányokat széttépő és a védett házakban razziázó nyilas pártszolgálatosokkal találták szembe magukat. Ezzel együtt is a becslések szerint több ezer magyar zsidó életét mentette meg a spanyol nagykövetség ügyvivője.

Ángel Sanz Briz
Ángel Sanz Briz nagykövetként 1969-ben

Hírek és híresztelések a káosz városában

A vidéki zsidóság 1944 tavaszi deportálása után a mentési akciók a fővárosra korlátozódtak. A holokauszt alatti zsidómentést a szakirodalom lakossági, katonai, egyházi, és diplomáciai embermentési, illetve zsidó önmentési kategóriákba sorolja. Ezek azonban sokszor nem váltak szét élesen egymástól, az akciók egymásba folytak, mindenki azzal segítette az üldözötteket, amivel tudta. Ebből is következik, hogy az embermentés a legtöbbször csapatmunkát jelentett. Az olyan ismert diplomaták, mint Raoul Wallenberg vagy Carl Lutz mellett sok ügyintéző és szervező működött, akiknek a nevét nem őrizte meg a történelem, de szerepük legalább olyan fontos volt, mint feletteseiké.

Ángel Sanz Briz 32 évesen érkezett meg Budapestre, azaz elég fiatalon találta magát ennek a rendkívül bonyolult és veszélyes helyzetnek a kellős közepén. A diplomata 1910-ben a spanyolországi Zaragozában született. Jogi, majd diplomáciai tanulmányokat végzett, részt vett a spanyol polgárháborúban Franco oldalán, majd Kairóban működött üzleti megbízottként. 1942-ben kapta meg kinevezését a budapesti spanyol követség ügyvivői posztjára és 1944. december elejéig töltötte be azt.

Sanz Briz ügyvivő a spanyol külügyminiszternek írt jelentéseiből kirajzolódik, 1944 második felében hogyan látta a diplomata a magyar belpolitikát, a németek március 19-ei bevonulására adott reakciókat és a zsidók helyzetét.

Utóbbiról 1944 júliusában a következőt írta:„Ez a faji csoport mindmáig könnyű, kéznél levő áldozat, amelyet a jelenleg hatalmon lévő pártok tevékenységük során bármikor elővehetnek. Határozottan állítják nekem, hogy a deportált izraeliták száma már 500 000-hez közelít. Sorsukról a fővárosban riasztó hírek keringenek. Az egyik ilyen makacsul szállongó hír, hogy a zsidó szállítmányok nagyrészét (s ezeket marhavagonokban továbbítják, amelyek mindegyikében 80 személyt helyeznek el, valósággal egymásra halmozva), egy Kattowitz közvetlen közelségében fekvő koncentrációs táborba viszik, ahol gázzal gyilkolják meg őket, holttestüket pedig zsiradéknak használják meghatározott ipari termékekhez. Nem állítom határozottan, hogy ilyen barbárság létezik, de jelzem Méltóságodnak ezt a rémhírt, minthogy itt a fővárosban makacsul terjed.”

Horthy Miklós 1944 augusztusától a semleges országok diplomáciai képviseletei számára lehetővé tette, hogy a zsidónak minősülő magyar állampolgárok számára bizonyos számban védelmüket garantáló okmányokat állítsanak ki. Az adott kormány ezekkel az igazolásokkal garanciát vállalt az érintettek országból való kiutaztatására, illetve a kiutazásig az országon belüli védelmére. A kormányfő ezt részben azért tette, mert tartott a háború utáni felelősségre vonástól, részben pedig engedett a semleges államok diplomatái által gyakorolt nyomásnak. Az okmányokból kétféle volt forgalomban: a védlevelek (Schutzbrief) az adott személy védettségét garantálták, a védőútlevelek (Schutzpass) elvileg a kibocsájtó országba való utazást engedélyezték.

Sanz Briz 1944 nyarán kormánya nevében felajánlotta, hogy spanyol útlevelet ad a spanyol származású (szefárd) zsidóknak, és tárgyal a magyar kormánnyal védelmükről. A magyar kormányzat 200 spanyol zsidó személy számára engedélyezte a dokumentumok kiállítását, amit Sanz Briz először 200 családra változtatott, majd igyekezett a védettek körét minél jobban növelni. A becslések szerint összességében mintegy 5000 fő részére állított ki védlevelet.

A védlevelek kiadásába több diplomata is bekapcsolódott: Carl Ivan Danielsson, a Svéd Királyi Követség vezetője és Raoul Wallenberg, a követség titkára; Carl Lutz a Svájci Követség Idegen Érdekeket Képviselő Kivándorlási Osztályán; Valdemar és Nina Langlet a Svéd Vöröskereszt képviseletében; Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt fődelegátusa; Angelo Rotta, a Pápai Állam nunciatúrájának vezetője; Carlos Sampaio Garrido portugál követ és Carlos Branquinho ügyvivő.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. ősz: Hiúságunk története
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
A Vadász utca 29., az úgynevezett Üvegház, ahol a Svájci Követség Idegen Érdekek Képviseletének kivándorlási osztálya működött, a felvételen a budapesti zsidók védlevélért állnak sorba (1944)Sárga csillagot viselő lány Budapesten, 1944-benVédlevélre várakozó tömeg a Svájci Követség Idegen Érdekek Képviseletének kivándorlási osztályának Vadász utcai épülete előtt (1944)Ángel Sanz Briz emléktáblája a budapesti spanyol nagykövetség falán, I. János Károly spanyol király szavaivalAz újlipótvárosi nemzetközi gettó emléktáblája a Hollán Ernő utca 1. száma alatt

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Fizessen elő most kedvezményesen!
Bezár