Amikor még a karokat és lábakat szabadon hagyó fürdőruha is botrányosnak számított

A galéria megnyitásához kattintson a képre!

Ekkoriban a fürdőruha feladata volt eltakarni a test nagy részét, mert bármilyen mértékű meztelenség erkölcstelennek számított. Az ilyen fürdőruhák a 18. században jelentek meg először, és végigkísérték a 19. századot, de még a 20. század első évtizedében is használatban maradtak. A 19. század közepén jelentek meg azok a ruhák, amelyek azonos mintájú felsővel és harisnyával, valamint rövidnadrággal oldották meg a teljes takarást.

Ekkoriban a strandoláskor is érvényes volt a nemek szerinti elkülönülés – a legtöbb parton nem volt szabad férfiaknak és nőknek elvegyülni egymás között. A fürdőruhák között a tengerészmintásak voltak a legnépszerűbbek, többnyire kék, fehér és piros csíkos darabok, amelyek színt vittek a környezetbe. Voltak azonban, akik az egyszínű, sötétkék vagy fekete egyrészes fürdőruhákat kedvelték jobban.

Az 1910-es évekre lassacskán divatba jött fedetlenül hagyni a karokat és a lábakat, ahogy a nők elkezdtek szabadabb mozgást biztosító fürdőruhákat hordani. Ettől még azonban a ruhák szerények voltak, engedve a társadalmi elvárásoknak. Az úszóruhák nem illeszkedtek szorosan a testhez, és továbbra is eltakarták annak nagy részét. Akadt azonban néhány nő, akik hajlandók voltak tabukat dönteni, és az ő áttöréseik végül maradandónak bizonyultak.

Annette Kellermann

E nők egyike volt az ausztrál születésű Annette Kellermann, aki úszóként és a némafilmek ismert színésznőjeként is bevonult a történelembe. Ő volt az első nő, aki átúszta a La Manche-ot, és a fürdőruhák területén is nagyot újított, miután a komolyabb úszáshoz nem voltak alkalmasak a kor női darabjai. Saját tervezésű ruhái, mint például az a „merész” egyrészes fürdőruhája, amely „veszélyesen” megmutatta teste vonalait, gyakran bajba keverték. Egy alkalommal, 1907-ben az amerikai Bostonban le is tartóztatták.

A nők mindenhol akadályokba ütköztek, ha „vakmerőbb” ruhákat öltöttek magukra – voltak olyan tengerparti strandok több országban is, ahol arra alkalmaztak személyzetet, hogy a nők ruháinak hosszát ellenőrizzék. Az idők azonban változtak, és ami úgy tűnik, az ókori Rómában is elfogadott volt – a bikini – ma ismét megfelel a közízlésnek.

A Piazza Armerinánál található mozaik

Hirdetés egy 1908-as katalógusból

A fürdőruha hosszának mérése a térdtől

A rendőrség fedetlen lábaik miatt tartóztat le nőket egy chicagói strandon, 1922.

A férfiak számára ez a ruhatípus már az 1880-as években elfogadott volt

Az átöltözésre használt kocsik, amelyeket ki lehetett gurítani a vízbe, hogy a nőknek ne kelljen a parttól begyalogolni lenge öltözetükben

Az 1920-as évekre sok helyen már kevésbé mindent eltakaró ruhákban is szabad volt strandolni

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

21. A világvallások és összehasonlításuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Miért nem ettek a japánok 1200 éven át húst?
• Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hol van Keresztelő Szent János feje?
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Öngyilkosság vagy megvilágosodás – így mumifikálták önmagukat a buddhista szerzetesek