Amikor drótkerítés védte Magyarország déli határait

Új ellenség a határon

A KOMINFFORM 1948. júniusi II. kongresszusán Bukarestben megtörtént a szakítás: kizárták a Jugoszláv Kommunisták Szövetségét a szervezetből, ami bár csak egy pártközi szervezet rendelkezése volt, de a pártállamok térségében és korszakában ez államközi szinten is jelentékeny volt. Így Jugoszlávia ellenséggé vált: a kereskedelmi szerződéseket elsorvasztották, a határforgalmat minimalizálták, a diplomáciai kapcsolatok lassan megszűntek, a KOMINFORM székhelyét Bukarestbe helyezték át, beindult a „titóista árulók” elleni propaganda és rendszeressé váltak a határincidensek.

Albánia, Bulgária, Románia, Magyarország és Jugoszlávia határán innentől kezdve heti rendszerességgel folytak az atrocitások, ami a magyar szakaszt illetően a túloldalra történő lövés leadásában, halálos áldozatokkal járó kisebb betörésekben, a letenyei határhíd felrobbantásában, de legtöbbször a jugoszláv határ megvilágításában merült ki. (A határincidensekről bővebben ld.: Vukman Péter: Moszkvától Londonig – Nagy-Britannia és Jugoszlávia a szovjet-jugoszláv konfliktus idején. Szeged, 2010.).

A fordulat éve után, 1949 szeptemberére a kommunista trojka harmadik embere, Farkas Mihály került a Honvédelmi Minisztérium élére, amely jelezte: megkezdődik az ország militarizálása sztálini minta szerint. Már októberben megszegte Magyarország az 1947-es párizsi békeszerződés, az ún. „második Trianon” katonai előírásait, ami a szovjet diktátor akaratának megfelelően történt, így nyomós nemzetközi visszhangja sem lehetett. A rohamtempóban történő hadseregfejlesztést indokolta, hogy Jugoszlávia hadereje felülmúlta sztálinista szomszédjaiét, ezt a csorbát az évek alatt egyébként sikerült kiegyenlítenie Albániának, Romániának, Bulgáriának és Magyarországnak.

A hidegháborús feszültség növekedése és a Jugoszlávia-ügy tette indokolttá a nagyarányú hadseregfejlesztést, ugyanis a népi demokráciák propagandája szerint az imperialisták támadása bármikor megindulhat. A térképre ránézve hazánk geopolitikai jelentősége magáért beszélt, így a véderőfejlesztés rohamtempóban vette kezdetét az iparosítással párhuzamosan. De nemcsak a Párizsban 70 ezer fősre korlátozott honvédség létszámának emelését ütemezték elő, hanem grandiózus beruházások is indultak a „vas és acél országában”. A szovjet stratégiának megfelelően építették ki és erősítették meg a Magyarországot kelet-nyugati irányban átszelő utakat Ausztria felé, ami kulcsfontosságú volt a szovjet hadvezetés számára.

Azonban a támadó jellegű tervek mellett fel kellett készülni a védelemre is, ami az új ellenség révén immár délről is fenyegette nemcsak Magyarországot, hanem az egész tömböt. Az 1947 decemberében kötött magyar-jugoszláv barátsági egyezményt hamarosan felülírta tehát az 1948-as év, amikor Jugoszlávia ellenséggé vált, kísérteties hasonlóságot mutatva ezzel az 1940 decemberi magyar-jugoszláv barátsági szerződéssel, majd az azt követő 1941-es balkáni hadjárattal.

1. Az első vasfüggönyünk
2. Új ellenség a határon
3. Aknamező a magyar határon
4. A „magyar Maginot-vonal” ára

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2018

• Géza fejedelem helyett felesége, Sarolt irányíthatta az országot
• A pornokrácia évtizedei Rómában – ki is volt az „igazi nőpápa”?
• A kormányzóné, Purgly Magdolna útja Sofronyától Estorilig
• Pergőtüzek krónikája
• Kormányzóné, anyakirálynő, hercegi nagymama - Szilágyi Erzsébet élete
• Péter Gábor, a „szovjet ügynök”
• Hét híres kutya a történelemből
• Verne valóra vált víziói
• Erzsébet királyné anyasága