Amerika első szupergazdag üzletembere a kínai ópiumkereskedelemből is kivette a részét

Az ópium a 19. század egyik legfontosabb anyaga volt. Gyógyászati és rekreációs használata is széles körben elterjedt volt, és rendkívül nagy volt iránta a kereslet. A 7. század óta értékes termékként volt ismert, és bár az idők során sok uralkodó igyekezte betiltani, mindig sok pénzt lehetett keresni az ópiumkereskedelemben.

Kínában például császári rendelet tiltotta az ópiummal való kereskedést, mivel régóta ismertek voltak a szer negatív hatásai. Ennek ellenére a terjeszkedő Brit Birodalom a tilalmat megkerülve kezdte az Indiában termelt ópiumot Kínába csempészni eladásra. Egy ideig a britek monopolhelyzetben voltak, de akadt helye a független kereskedőknek is, hogy rövid idő alatt sokat keressenek a kínai lakosság egyre növekvő ópiumkeresletén. Ilyen kereskedő volt az Egyesült Államok későbbi első multimilliomosa, a német származású John Jacob Astor is.

Az eredetileg Johann Jakob Astor nevű, a Rajnai Palotagrófságban található Walldorfban született fiatalember az amerikai függetlenségi háború vége után költözött az új országba, ahol hamar megtalálta helyét a prémkereskedelemben, és méretes vagyonra tett szert. Miközben az Egyesült Államok és Kanada között ingázott termékeivel, többször is akadályokba ütközött. Az egyik ilyen az Egyesült Államok és Nagy-Britannia közti növekvő feszültség volt, amely előbb kereskedelmi embargót eredményezett, amely miatt termékeit nem vihette át Kanadába, később pedig az 1812-es brit–amerikai háborúhoz, melynek során több kereskedelmi ügynökségét is brit csapatok foglalták el, ezzel nagy anyagi veszteségeket okozva számára.

Astort ezek a buktatók késztették arra, hogy másfelé tekintsen némi anyagi kiegészítésért – így került képbe a kínai ópiumpiac. Kínának nem volt szüksége semmiféle amerikai exporttermékre – így a prémre sem –, azt azonban tudta Astor, hogy a tilalom ellenére az ópiumra nagy kereslet volt az országban. Kanton (mai magyar átírással Kuangcsou) városának kikötőjébe ópiumot csempészni nem volt sem nehéz, sem kockázatos vállalkozás, még a külföldiek számára sem. A kínai állam eltökéltsége ellenére nem rendelkezett sem elég erőforrással, sem elég emberrel ahhoz, hogy teljességgel megfigyelés alatt tudja tartani a kikötőkbe bejövő árukat, ráadásul az ópiumcsempészeknek kínai kereskedők is segítettek.

A kínai kereskedők kisebb hajókkal kimentek a csempészek hajóihoz, és a további teendőket a szárazföldön intézték. Egy Astorhoz hasonló gazdag kereskedőnek csupán meg kellett szereznie az ópiumot, és elhajózni vele Kantonig – ő pedig pontosan ezt tette. A britek monopóliumra való törekvése miatt a legjobb minőségű, indiai ópiumot nem állt módjában beszerezni, így be kellett érnie az Oszmán Birodalomból származó török ópiummal. Ez nem volt sokkal rosszabb, mint az indiai, de korántsem volt annyira népszerű a kínai fogyasztók körében.

Kereslet ennek ellenére bőven volt Astor török ópiumára, mivel a kínai terjesztők ezzel tudták „hígítani” a jobb minőségű indiai ópiumot, amelyből így kevesebbet is el tudtak adni azonos áron. Astor első útján 1816-ban tíz tonna török ópiumot küldött egy hajón Kantonhoz, ahol a kábítószert különféle kínai árukra – főként teára, porcelánra és selymekre – cserélték. Kína ekkor hivatalosan kizárólag ezüstöt fogadott el fizetségként termékeiért, ezt azonban igen nehéz volt nagy mennyiségben szerezni. Maguk a kínai kereskedők ezért elfogadták az ópiumot is az ezüst helyett, mivel jó áron tudták továbbadni.

Astor ezután az ópiumban kifizetett ár sokszorosáért adta el a Kínában vásárolt ritkaságokat, így pótolva az amerikai szőrmekereskedelemben kieső bevételét. Módszere egyértelműen törvénybe ütköző és erkölcstelen volt, Astor számára azonban az Egyesült Államok és a Brit Birodalom részét képező Kanada közti viszony rendezéséig az volt a fontos, hogy fenn tudja tartani vagyonát és vállalkozását – az ópiumkereskedelmet is prémkereskedő cégén, az American Fur Company-n keresztül folytatta.

Astor végül három évig folytatta Kínában tevékenységét, 1819-ben lépve ki az ópiumpiacról. Ezután még New Yorkba is hozott ópiumot, nyíltan hirdetve és árulva a drogot, amely ekkor nem esett semmiféle szabályozás alá az Egyesült Államokban. 1817-ben az Egyesült Államok kongresszusa olyan protekcionista törvényt hozott, amely kitiltotta az országból a külföldi prémkereskedőket. Ennek segítségével Astor cége végül a Nagy Tavak környékén gyakorlatilag monopolhelyzetbe került a szőrmepiacon.

Astor a későbbiekben helyesen jósolta meg New York világvárossá növekedését. Minden más üzleti érdekeltségéről lemondva vásárolt az akkori városhatáron kívül egyre több földet, melyet aztán a város terjeszkedésével bérbe adott, amiből tovább gazdagodott. 1848-as halálakor ő volt a leggazdagabb ember az Egyesült Államokban, becsült vagyona 20 millió dollárra rúgott (mai vásárlóértéken ez körülbelül 110 milliárd dollárnak felelne meg, azaz több mint 30 billió forintnak).

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód

• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
• A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
• Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
• Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
• Kilincs a túloldalon
• Az én 89-em
• Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?