2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
ITT támogathatsz bennünket

Akik nem tudtak felejteni: magyar nők a Gulágon

2020. november 25. 12:49 Tóth Eszter Zsófia – Szalai Laura

Árulkodó zsebkendő

A női visszaemlékezések többször megemlítik, hogy ha megtetszettek az ellenség soraiból egy férfinek, ez akár előnnyel is járhatott számukra, akár létesítettek szexuális kapcsolatot a férfivel, akár nem. Visszaemlékezőnk is felidézett egy olyan történetet, hogy egy oroszul tudó tisztnek már a legelején, a Szovjetunióba való utazáskor megtetszett, még egy gyűrűt is ajándékozott neki. Saját bevallása szerint imponált is neki, hogy a férfi egy kicsit udvarolgatott.

Ő a későbbiekben is „szívén viselte” a sorsát: amikor tudta, hogy hólapátolás vár a nőkre feladatként, konyhai munkát ajánlott fel neki, a barátnő, Marcsi javaslatára azonban nem fogadta el. Utána be is látta, hogy jobban járt volna, ha megy a konyhára, így a következő alkalommal – amikor betegápolási feladatra hívta – már nem is tiltakozott.

Benkő Levente történész – aki Sára dokumentumfilmjét azért is tartja különösen fontosnak, mert szép példája annak, hogy az írásos forrásokból nem feltétlen megelevenedő emberi sorsok, tragédiák az interjúk alapján válnak valóságossá – a következőt idézi a műből:

„Hasznos Ilona azt mondja a filmben: Gyermeket vártam. És meg is szültem a gyerekemet. Először úgy nézett ki, hogy halva született, de a végén mégiscsak megmaradt. Igaz, hogy sárgasága volt, de… egészséges gyerek volt… Szerencsére rengeteg tejem volt, körülbelül két és fél, három liter naponta. Úgyhogy nemcsak a saját gyerekemet etettem, hanem a… még egy gyereket vállaltam hivatalosan. És ezért hivatalosan mint dada voltam elkönyvelve.

Összesen két dada volt a lágerban, pedig volt vagy 500 gyerek. És ezért nem kellett dolgoznom, a saját gyerekemet gondozhattam egész nap… és még jutott egy harmadikra is, és mire ezt véghezvittem, addigra már nem sok szabadidőm maradt. Javított kosztot kaptam, olyan értelemben, hogy a pótlékot megkaptam a saját gyerekem után és a másik gyerek után. És ugye, nem kellett nehéz munkán dolgozni, mert ők úgy tekintették, az oroszok, hogy mi foglyok vagyunk, de a gyerekek, azok… szabadok. Szóval ők nem voltak foglyok, a gyerekek, azok szabad orosz állampolgárok voltak, csak az anyák voltak foglyok.”

A lágerekben minden esetben, ha esett, ha fújt, napi 12 óra volt a munkaidő. Naponta kétszer adtak enni a foglyoknak, ha reggel kását kaptak, estére káposzta volt, vagy pedig fordítva. Az egyik asszony arról beszélt, kenyér csak annyi volt, hogy nem tudta, reggel egye-e meg, vagy este. Nagyon sokszor volt éhes, így előfordult, hogy elment az idősekhez, akik már nem bírtak enni. Ők ilyenkor odaadták a meghagyott kenyerüket, így legalább már el tudott aludni.

Olyan is előfordult, hogy hántolatlan zabot adtak vacsorára, amit azonban sokan nem bírtak megenni. A filmben arról is beszélnek, hogy a brigádoknak – egy brigád 32 fős volt – meghatározott százalékot kellett teljesíteni. Ha ez nem sikerült, akkor nem kapták meg a 60 dkg kenyeret, viszont ha többet teljesítettek, plusz 10–12 százalék vagy egy kanállal több kása volt a „jutalmuk”. A nőket verbálisan is sokszor megaláztatásnak tették ki: kutyának, prostituáltnak hívták őket, de olyan is volt, hogy egy nőt „német matracnak” neveztek.

Volt azonban pozitív tapasztalatuk is: egy asszony elmesélt egy történetet egy orosz őrrel kapcsolatban átélt élményéről. Egy alkalommal éppen az utakat kellett tisztítaniuk, amikor már annyira megfáradt, hogy letette a hólapátot. Elővett a zsebéből egy darab rongyot, amelyet – mindig tisztára mosva – zsebkendőnek használt.

Az őr ott állt fegyverére támaszkodva, és megszólította: „0235-ös, gyere ide! Te orosz vagy?” „Nem vagyok orosz!” – felelte az asszony. „Akkor hova való vagy?” „Európába. Magyarországról, Budapestről érkeztem. Miért?” – kérdezett vissza. Az őr azt felelte: „Gondoltam, mivel másokkal ellentétben te zsebkendőbe fújtad az orrod. Mióta vagy itt?” – kérdezősködött tovább. „1945 szeptembere óta vagyok fogságban.” „Nagyon sajnállak benneteket – mondta az őr, majd lerakta a fegyverét, és elővette a nyakláncát, rajta a kereszttel.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Szibériai tábor 1950-bőlEgy Gulág-tábor a havas tájbanA nőknek ugyanazt a kemény fizikai munkát kellett elvégezniük, mint a férfiaknak„Ne beszélj!” felirat olvasható az 1941-ből származó szovjet plakáton. A poklot megjárók a rendszerváltásig szintén nem beszélhettek a történtekről, utána pedig már gyermekeik kérték, hogy inkább felejteni próbáljanak. Hiába.
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár