Szokás az Amerikai Egyesült Államok elnökét a világ leghatalmasabb emberének nevezni. Ez a gondolat maguktól az amerikaiaktól sem idegen: Edward M. House ezredes, a Demokrata Párt erős embere Philip Dru: Administrator. A Story of Tomorrow, 1920–1935 (Philip Dru, kormányzó: történet a holnapból, 1920–1935) címmel 1912-ben utópisztikus regényt írt erről. A könyv megjelenésének évében a texasi politikus, Woodrow Wilson választási kampányában a „királycsináló” szerepét játszotta, majd az elnök legfőbb bizalmasa és tanácsadója lett. Máig élő republikánus mítosz, hogy a demokraták (most éppen Barack Obama elnök) ebből a forgatókönyvből dolgoznak, és diktatúrát építenek az Újvilágban.

Ami a XX. század elején még a fantázia játékának tűnt, az 1945 augusztusára valósággá vált, bár szerencsére nem úgy, ahogyan azt House megálmodta. Az Egyesült Államok gazdasági, politikai és katonai szempontból is a világ vezető hatalmává vált, ráadásul birtokában volt az új csodafegyver, az atombomba, és Washington azt is megmutatta, hogy nem fél bevetni. Truman elnökkel kezdetét vette a globális amerikai hegemónia kiépítése. Ez a máig tartó folyamat a Fehér Házban eddig szolgált 44 amerikai elnök közül az utolsó 12 hivatali idejét fedte, fedi le.

Bár ez a domináns világpolitikai szerep csak az amerikai történelem egyharmadát (az utolsó 70 évet) öleli fel, az elnöki pozíció mindig is kiemelten fontosnak számított az Újvilágban. Az „Alapító Atyák” egyik legfőbb célkitűzése a zsarnokság elkerülése volt, így a végrehajtó hatalmi ág fejének munkakörét igen pontosan körülírták, és bevezették az alkotmányos számonkérés (impeachment) intézményét is. Ez a rendszer akkor kezdett igazán működni, amikor George Washington, az első elnök, két ciklus után leköszönt, és arra kérte honfitársait, hogy mást válasszanak a helyére. Az elnöki pozíció nyilvánvaló presztízse ellenére soha nem volt biztonságos állás. A mai napig négy elnököt meggyilkoltak, és további négy a hivatali ideje során hunyt el. Akik ebben rendszert látnak, azok rendszerint az úgynevezett „húszéves átkot” szokták emlegetni. Eszerint, akit kerek esztendőben választanak elnöknek, annak nem sok esélye van kiszolgálni az elnöki ciklusát.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2015. nyár számában olvasható.