Az őszirózsás forradalom budapesti forgatagáról készült néhány fénykép – amelyeket a Szabó Ervin Könyvtár fotógyűjteménye őriz – a minap került a kezembe. Fekete kalapos férfiak, esernyők látszanak rajtuk, és szemben az Astoria Szálló ismerős tömbje. Mellette üvegpalota csillog az esős szürkeségben. Az vajon mi volt, és mi most? Ma rút rom, a Belváros egyik, de nem egyetlen szégyenfoltja.

Egykoron történelmi patinájú hely volt. A Hatvani kapu 1808-as lebontása óta több nevezetes intézmény is működött ott, többek között fogadó, lóvasútállomás, valamint 1824 és 1910 közt a Zrínyi kávéház, ahova Erkel Ferenc sakkozni, báró Mednyánszky László és Lotz Károly bridzsezni járt. A századfordulón az épület nagy, eklektikus tömb volt, a körút és a Kossuth Lajos utca felé a maitól eltérő, egyforma hosszúságú homlokzatokkal. A tervező Wagner János háza például a Kossuth Lajos utca 14., amelynek lépcsőháza ma is az egyik legszebb Budapesten. Az épület, bár egy tömb volt, két bejárattal és két házszámmal büszkélkedett, az északi fronton elkülönített iroda- és üzletházfunkcióval. A földszinten és az első emeleten már ekkor, a századfordulón is várta vevőit a „Neumann-féle Áruház”.

A többek között aradi, belgrádi, kolozsvári és szegedi fióküzletekkel büszkélkedő császári és királyi szállító egy letűnt kor öltözékének – mai szemmel egy áruház polcaira nehezen elképzelhető – mindennemű kellékével szolgált. A Neumann-nál libériától a papi öltözékig minden kapható volt.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2015. nyár számában olvasható.