A tolvaj komornyik rátámadt a hercegre, majd öngyilkos lett – vagy mégsem?

Összeesküvés-elméletek és vádak

A vizsgálat eredménye és a nyilvánosság véleménye az volt, hogy Sellis volt a bűnös a Szent Jakab-palotában történteket illetően, ahogyan New Yorkban is őrá utaltak a nyomok. Több tanú is előhozakodott vallomásával a halott komornyikkal kapcsolatban, ezek a beszámolók a palota személyzeti lakosztályán elrejtett piszkavasakról, de még egy pisztolyról is szóltak. Egy Sarah Varley nevű cseléd állítása szerint egy pisztolyt talált Sellis ágya mögé rejtve, habár Cornelius Neale szerint ez a sajátja volt. Ő azt állította, Sellis bármiféle alap nélkül bosszút esküdött ellene egy évvel korábban, amikor azzal vádolta Neale-t, hogy lopott a háztartásból, és azzal fenyegetőzött, hogy elmondja a hercegnek. Neale ezután a láthatóan instabil Sellistől való félelmében szerzett egy pisztolyt. Most azt állította, Sellis meg akarta gyilkolni Cumberlandet és őrá akarta fogni a gyilkosságot, így teljesítve be korábbi, alaptalan bosszúját. Amikor terve nem sikerült – elmélkedett Neale –, Sellis saját torkát vágta el, hogy elkerülje a felelősségre vonást. A szolgálók közül többen állították, hogy Sellis forrófejű volt, de valóban képes lett volna egy ilyen kegyetlen tervet kiagyalni?

A vizsgálat arra jutott, hogy Sellis támadta meg a herceget, de miután nem sikerült megölnie, eldobta fegyverét, elfutott, és szobájába érve elvágta saját torkát. Az esküdtszék maga is körbejárta a palotát, látták a vérfoltos falakat és a Neale által hagyott véres lábnyomokat, aki még a szablyára is rálépett sietségében, hogy segítsen urán. Megtekintették a szablyát, amelyet maga Sellis élezett meg néhány nappal korábban, és még Sellis holttestét is látták, amelyet az eset után nem mozdítottak el a helyéről. Ott feküdt továbbra is tetőtől talpig saját megszáradt vérével borítva, cafatokra vágott nyakkendőjével még mindig a nyaka körül. A seb annyira mély volt, hogy csupán a gerinc állította meg a pengét. A későbbiekben emiatt gondolták sokan, hogy a sebet nem ejthette maga a komornyik. A Sellis szobájában lévő mosdóteknő tele volt vérrel, de a torka elvágására használt késborotva vita tárgyává vált: egyáltalán nem volt a halott kezének közelében, és az esküdtszék tudni akarta, miért. Joseph Creighton őrmester elmagyarázta, hogy amikor a szobába ért, kezébe vette a borotvát, majd a holttesttől távolabb tette le, nem eredeti helyzetében. A helyszínt ezáltal nem csupán beszennyezték, de még meg is hamisították. Később a borotva távolsága az állítólagos öngyilkostól az összeesküvés biztos jele lett Cumberland kritikusainak szemében.

A herceg Dr. Henry Halfordnak köszönhetően a csodával határos módon felépült. Időközben a publikum nem tudott betelni a véres esemény részleteivel és tömegével vonultak a palotához bámészkodni. Néhány fős csoportokban be is engedték a népet, a bűntett színhelyét és Sellis szobáját tekinthették meg. A halott komornyikot eltávolították, de minden mást úgy hagytak, ahogy azon a halálos éjjelen volt, a herceg és a komornyik szobájának falát is vérfoltok borították. Sellist éjszaka temették el egy jelöletlen sírba, de nem maradt meggyászolatlan, hiszen feleségét és négy gyermekét hagyta hátra.

Az ítélet

Az esküdtszék arra jutott, Sellis támadta meg Cumberland hercegét, majd öngyilkos lett, és ez volt a végső döntésük. Sellis gyászoló felesége, Mary Ann azonban ezt nem fogadta el. Kitartott amellett, hogy férje jókedvű volt és várta a másnapra tervezett utazást a herceggel Windsorba. Biztos volt benne, hogy nem lett volna képes a gyilkosságra. Az özvegy azt javasolta, az esküdtek nézzék meg jobban az oly segítőkész Neale hátterét, mivel férje az előző évben írt a hercegnek arról, Neale hogyan sikkaszt a pénzéből. Ez nem volt elég indíték arra, hogy megölje Sellist és ráfogja a bűncselekményt?

A még durvább botrányra vágyók egyenesen szerelmi háromszöget képzeltek a dologba, amelyben Sellis Cumberland szeretője volt egészen addig, amíg Neale a helyére nem lépett. A kérdéses éjszakán az elmélet szerint Sellis együtt találta a két férfit és dühében a hercegre támadt, ami miatt aztán Cumberland elrendelte meggyilkolását, hogy elhallgattassák. Amikor ezek a gondolatok nyomtatásban is megjelentek, a herceg rágalmazásért beperelte a kiadót, és nyert.

Joseph Sellis szelleme azonban nem nyugodott békében, és Cumberlandet haláláig üldözte komornyikja halála. Évekkel később a herceg egyik szeretőjének férje átvágta saját torkát, és ismét előkerült Cumberland és Sellis brutális esete. Amikor 1833-ban ismét a három férfi homoszexuális viszonyait firtató írások jelentek meg, a herceg újból perelt, és nyert is.

Cumberland hercege a valóságban nem volt olyan gonosztevő, mint amilyennek politikai ellenfelei szerették beállítani. Sérült arca által elcsúfítva és keményvonalas politikai nézeteket képviselve jó alanya volt az ilyen híreszteléseknek, tekintélyelvű hozzáállásával pedig barátokat is nehezen talált. Hírneve ellenére azonban, miután Hannover királya lett, Ernő Ágostot a legtöbben jószívű és szeretett uralkodóként látták, aki a nyers erővel szemben a diplomáciát részesítette előnyben. Mindezek ellenére azonban neve örökké a botránnyal kapcsolódik össze, és a 19. század egyik legvéresebb, a királyi családhoz kapcsolódó bűnesetével. Emiatt egyeseknek ő még mindig Hannover réme.

1. Titokzatos támadás
2. Összeesküvés-elméletek és vádak

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma