A Tirpitzet támadó brit bombázó maradványaira leltek egy norvég fjordban

2014. december 11. 16:39

A norvégiai Trondheim város melletti fjordban csővezetéket fektető munkások találtak rá arra a Halifax típusú brit nehézbombázóra, amely a Tirpitz német csatahajót 1942 áprilisában megtámadó kötelék tagjaként zuhant le.

Korábban

Hat egyetemi hallgató egy mini tengeralattjáró segítségével egy brit nehézbombázó roncsaira bukkant a norvégiai Trondheim város melletti fjord mélyén. A nagyrészt érintetlen Handley Page Halifax nehézbombázó 72 éve pihent 180 méteres mélységben, miután 1942-ben lezuhant, miközben Hitler legfélelmetesebb csatahajóját igyekezett elpusztítani.

A fjord mélyén először néhány munkás észlelt egy azonosítatlan tárgyat, miközben csővezetékeket fektettek le a tengerfenéken. Erről értesülve aztán egyetemisták érkeztek a helyszínre. Egy távirányítású tengeralattjáró segítségével tudták beazonosítani a titokzatos kiemelkedéseket. Bár a repülőgép sorozatszámát nem tudták megtalálni, a szakértők úgy vélik, a Halifax típusú W7656 sorszámú nehézbombázóra bukkantak, amelyet 1942. április 28-án - bevetés közben - légelhárító tűz ért, és noha sikeresen tudott a víz felszínén landolni,később elsüllyedt.

A hatfős legénység közül négyen ki tudtak menekülni a géptestből, s beszálltak a felfújható gumicsónakba, azonban Albert Columbine navigátor és Arthur Evans rádiós nem élte túl a zuhanást. A régészek szerint ők még mindig a tenger mélyén, a repülőgép belsejében nyugszanak.

A britek úgy vélték, a Bismarck-osztály félelmetes hajója, a 42 900 tonnás Tirpitz halálos fenyegetést jelentett Nagy-Britannia tengeri biztonságára. Churchillnek valósággal a rögeszméjévé vált a német monstrum, amelynek elpusztításáért cserébe "száz géppuska elvesztése vagy ötszáz pilóta halála sem lenne kár" - írta egyszer a Brit Királyi Haditengerészet parancsnoki tisztjének, Sir Dudley Poundnak. A Tirpitz elsüllyesztése hatalmas erőfeszítésekbe, rengeteg áldozatba és négy évbe telt Londonnak. 1940 októbere és 1944 novembere között nem kevesebb, mint 24 légi és tengeri támadás érte a szövetséges csapatok részéről.

A Tirpitz utáni hajsza a tengeri hadviselés történetének egyik legnagyobb vállalkozása lett. A biztonsági kockázat örökös hangsúlyozása ellenére azonban ma már tudjuk, hogy egyetlen hajót sem süllyesztett el; nyolc darab 38 centiméteres nehézágyúja alig sült el, s akkor sem az ellenséges hajók ellen irányultak. Általában repülőgépek ellen vetették be, vagy 1943 nyarán a Spitzbergák elleni erődemonstráció alkalmával használták.

Dicstelen története ellenére a Tirpitznek nagy szerep jutott a német háborús erőfeszítésekben. A főként a Trondheim-fjordban állomásozó, az elrettentést szolgáló hajó a briteket ugyanis arra kényszerítette, hogy két csatahajójukat is pihentessék, s állítsák készenlétbe, miközben azok sokkal hatékonyabbak lehettek volna a Földközi-tengeren vagy a távol-keleti hadszíntéren.

Egy Handley Page Halifax nehézbombázó

1942 áprilisában 23 Halifax és 11 Lancaster típusú bombázó vett részt a hajó megtámadásában, amely azonban sikertelen volt, sőt két bombázó le is zuhant. A W7656 sorszámú repülő a hajó fölé érve nem tudta ledobni a bombáit, így a pilóta egy újabb kört tett, és visszafordult a cél felé. A szárnyát azonban időközben eltalálták, így 4000 láb (1200 méter) magasan kigyulladt, gyorsan esett a magassága, ám végül többé-kevésbé sikeresen landolt a fjord víztükrén. A négy túlélőt két norvég mentette ki, akik csónakjukkal beeveztek értük, végül a háború végéig egy német börtönben ültek.

Martin Ludvigsen, a Trondheimi Egyetem munkatársa felvette a kapcsolatot a britekkel, valamint az elhunyt navigátor gyermekeivel is, akik úgy döntöttek, hogy édesapjuk maradványai maradjanak a tenger mélyén. Sylvia Ireland ekkor ötéves volt, édesanyja pedig az öccsével még csupán két hónapos terhes volt, amikor értesültek arról, hogy szerettük életét veszítette a háborúban.

"Emlékszem arra az alkalomra, amikor utoljára láthattam az apámat. Egészen váratlanul jött haza szabadságra. A kezét fogtam, amikor kikísértük az állomásra, mikor vissza kellett mennie a frontra. A háború után meglátgatott minket a négy bajtársa, akik túlélték a zuhanást. A találkozásból csak arra emlékszem, hogy az egyik fiatalember annyira remegett, hogy nem tudta a lábát a padlón tartani. Poszttraumás stressz szindrómája lehetett. Apám halála hatalmas csapás volt édesanyámnak és a nagymamámnak is, utóbbi 1948-ban hunyt el" - mesélte a The Telegraph-nak Ireland.

A Tirpitzet a végzete 1944. november 12-én érte utol: a Brit Királyi Légierő légitámadást indított ellene Tallboy bombákkal, melyből több is eltalálta. A Tirpitz felfordult, legénységének közel a fele meghalt.