A tengerrel és az állammal is meg kellett küzdenie az elsüllyedt kincseshajót feltáró családnak

Az Újvilág gazdagsága

A spanyol hajó kincsei három és fél évszázadot töltöttek az óceán mélyén, így a megtalált műalkotások állagmegóvásra szorultak, így Mathewson sietve szerződtetett régészeket és restaurátorokat, hogy megőrizzék a felszínre hozott tárgyakat. A lelet mintegy negyven tonna aranyat és ezüstöt, valamint 114 000 spanyol ezüstérmét tartalmazott. Ezeknek a nagy része spanyol nyolcreálos érme volt, amelyeken a potosí-i verde jele szerepelt, de kerültek elő arany escudók is.

A szállítmányban számtalan ezüstrúd volt, amelyek sorszámozva voltak, sőt, a királynak fizetendő 20%-os adó, a quinto jele is felismerhető volt némelyiken. Ezek a rudak szintén Potosíból származtak, és általában a ma Panamában található Portobelóban rakodták be őket a Spanyolországba tartó hajókra.

A feldolgozatlan nemesfémek mellett egyéb tárgyak is előkerültek. Az egyik legjelentősebb darab az a rubintokkal díszített aranyöv, amelynek mása egy II. Fülöpöt ábrázoló festményről ismert. Aranyból készült tányérok, kupák és csészék is szerepeltek a leletek között. A mindennapi használatra tartott tárgyak között orvosi felszerelés, rózsafüzérek, keresztek, gyűrűk és olívaolaj szállítására alkalmas nagyméretű korsók kerültek elő.

Nem annyira régészeti, mint inkább kultúrtörténeti érdekesség, hogy az adóelkerülés sajátos módjaira is fény derült. A tengerből háromezer kolumbiai smaragdot hoztak fel, de ezek nem szerepeltek a hajó nyilvántartásában. Ezeket alighanem be akarták csempészni Spanyolországba. Kicsit más a helyzet azokkal a hosszú aranyláncokkal, amelyek szintén az Atocháról kerültek elő. Mivel a törvény szerint ezek a rudakkal szemben készterméknek számítottak, így a fentebb említett adó nem vonatkozott rájuk, és kedvezőbb áron vihették be az Óvilágba, ahol aztán ugyanúgy feldolgozták őket, mint az aranyrudakat.

A kincsnek azonban volt egy sajátos modern kori története is, ugyanis Florida állam magáénak tekintette az Atochán talált javakat, és arra akarta kényszeríteni a megtalálókat, hogy 25%-ot adjanak át belőle. Fisherék azonban perre vitték a dolgot, és végül 1992-ben, nyolcévnyi pereskedés után a Legfelsőbb Bíróság nekik adott igazat. A leletek egy részét elárverezték, más részük pedig a kutatás során előkerült kincsekből szervezett múzeum kiállításán tekinthető meg.

A keresés azonban nem ért véget. Bár Mel Fisher 1998-ban elhunyt, a családjában akad, aki folytassa a kutatásokat. Az Atocha leszakadt tatját például nem sikerült még megtalálni, és gyaníthatóan a szállítmányának sem az egésze került elő. Még 2011-ben is találtak egy félmillió dollár értékű gyűrűt, két ezüstkanál társaságában, ami arra utalhat, hogy érdemes még az Atocha roncsai körül kutakodni.

1. A szerencsétlenül járt kincses hajó
2. Búvárharangos próbálkozások
3. Az Atocha nyomában
4. Az Újvilág gazdagsága

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Közel-Kelet

• Bármi áron érvényesítette kereskedelmi érdekeit a brit Kelet-indiai Társaság
• Európaiként az elsők között tette meg a mekkai zarándoklatot Germanus Gyula
• Csak vesztesei voltak a nyolc éven keresztül tomboló iraki-iráni háborúnak 
• Csak néhány száz keresztény élte túl Jeruzsálem muszlim visszahódítását
• Marco Polo segített elterjeszteni az asszaszinok legendáját
• Itáliai és német közreműködéssel jutottak el New Yorkba az Iránról készült első fotók
• Súlyos környezeti katasztrófával is járt a Sivatagi Vihar
• Megtalálták Marokkó első, római kori kikötői negyedét
• Kémkedés vádjával börtönözték be a fiatal Germanus Gyulát