A spanyol hódítók fegyvereiből készítettek saját eszközöket a csikaszó kézművesek

Egy floridai kutatócsoport bizonyította, hogy a csikaszó őslakosok tudatosan saját igényeikre formálták át a spanyol hódítók által 1541-ben hátrahagyott, majd megszerzett európai fémfelszereléseket. A Charles Cobb történész-régész által vezetett, az American Antiquity című folyóiratban publikált tanulmány az amerikai őslakosok és az európai fémek találkozásának eddig ismeretlen gyakorlatát mutatja be: az eredmények azt igazolják, hogy a csikaszó kézművesek gyorsan alkalmazkodtak az új nyersanyagokhoz, és technológiai hátrányuk ellenére sikeresen integrálták azokat a saját anyagi kultúrájukba.

A floridai, a dél-karolinai és a mississippi állami egyetemek, valamint a Csikaszó Nemzet kutatóiból álló csoport a Mississippi állam északkeleti részén fekvő Stark Farms lelőhelycsoportot vizsgálta. A szakemberek 2015 és 2019 között fémkeresős terepbejárással mérték fel a területet, amelynek során összesen 83 vas-, rézötvözet- és ólomdarabot tártak fel a 16. századból. A leletanyag mennyisége kiemelkedőnek számít, mivel Észak-Amerika délkeleti régiójában a korban szinte csak az európaiak által alapított településeken, vagy ritkán, érintetlen sírmellékletként bukkannak fel fémtárgyak.

A Stark Farms leletei ezzel szemben mindennapi használati kontextusból származnak, ami nyitottabb, szélesebb körű hozzáférést feltételez. A radiokarbonos vizsgálatok önmagukban nem tudták megerősíteni a 16. század közepére datált rétegeket, ezért a kutatók a tárgytipológiára és a spanyol expedíció korabeli feljegyzéseire támaszkodtak.

A feltárt fémtárgyak vizsgálata során kiderült, hogy a csikaszó kézművesek jelentős energiát fektettek az európai eszközök átalakításába, méghozzá úgy, hogy azok az őslakos hagyományok formavilágát kövessék. A leggyakoribb átalakított darabok a vágó- és kaparószerszámok, valamint a nyéllyuk nélküli fejszefejek voltak. A leletek között azonosítottak olyan eredeti spanyol baltákat, amelyeket addig hajlítottak, amíg a nyélillesztő nyílásuk le nem tört, más eszközöket pedig lópatkók és rapírpengék darabjaiból alakítottak ki.

A helyi mesterek két vasfejszét olyannyira átdolgoztak, hogy azok felületük teljes simára csiszolásával szinte tökéletesen lemásolták a hagyományos csikaszó kőbalták formáját. A rézötvözetből származó töredékekből ruhadíszeket, gyöngyöket és kúpokat készítettek, amelyek közül kettőn a kötözőzsineg maradványait is kimutatták.

A fémmegmunkálás során a csikaszók nem használtak európai típusú kohászati eljárásokat. A kutatók megállapították, hogy az őslakosok fűtés helyett hajlítással, rétegeléssel és hosszadalmas csiszolással formálták át az anyagot. A leletek között egyaránt felbukkannak a harctéri maradványok, mint a muskétákhoz való ólomgolyók és egy kiságyúhoz tartozó, több mint 120 grammos vaslövedék, valamint az expedíció által a foglyok láncolására használt vasláncok szemei is.

A kutatók feltételezése szerint a Stark Farms lakói a spanyolokkal folytatott téli kereskedelem, majd a győztes csata utáni zsákmányolás során jutottak hozzá a fémekhez, bár a területen nem találták meg a spanyolok által felégetett eredeti csikaszó főváros tűznyomait vagy az európai állatállomány csontjait.

Hernando de Soto spanyol konkvisztádor 1539-ben indult el több mint 600 fős seregével Észak-Amerika délkeleti részének feltérképezésére és meghódítására, állandó telepek létrehozása nélkül. Az expedíció 1540 decemberében érte el a csikaszók területét, ahol a helyi vezetők engedélyezték az idegenek áttelelését a Chikasha nevű településen. A spanyolok azonban hamarosan visszatértek a korábban megszokott erőszakos fellépéshez, és folyamatosan követelték az őslakosok élelmiszerkészleteit. Amikor de Soto 1541 tavaszán több száz csikaszó tehordót követelt a felszerelés továbbviteléhez, az őslakosok meglepetésszerű támadást indítottak.

Az 1541-es összecsapás során a csikaszó harcosok felgyújtották a spanyolok táborát. A korabeli európai feljegyzések szerint az expedíció tucatnyi embert, valamint jelentős számú lovat és disznót veszített a tűzben, a sereg pedig csak egy rövid, de heves küzdelem árán tudott elmenekülni a helyszínről. Ez a logisztikai katasztrófa jelentős mennyiségű vas- és rézfelszerelést hagyott a harctéren, amelyet a helyiek maradéktalanul begyűjtöttek.

A csikaszók sikeres ellenállása nemcsak a spanyol hódítás dinamikáját törte meg a régióban, hanem hozzájárult a törzs katonai hírnevének megalapozásához is. Hernando de Soto távozása után a Mississippi vidékén több mint egy évszázadig nem jelent meg újra jelentős európai katonai vagy telepes erő.