Leégett település mellé épített római tábort tártak fel

Egy eddig ismeretlen, 1,7 hektáros római katonai tábor maradványait azonosította Észak-Spanyolországban a vaskori La Peña del Castro település közelében a Leóni Egyetem Történelem és Régészet kutatócsoportja. A cantabriai háborúk időszakára datált létesítmény feltárása új adatokkal szolgál az Ibériai-félsziget északi részének római meghódításáról és a helyi ellenállás felszámolásáról.

A La Ercina önkormányzatához tartozó területen talált katonai tábor mintegy ötszáz méterre fekszik az ostromlott vaskori településtől. Eduardo González Gómez de Agüero, az ásatás társigazgatója szerint az építmény négyszögletes alaprajzzal és úgynevezett clavicula típusú, íves bejárattal rendelkezik, amely a régió római táborainak jellegzetes vonása.

Az ideiglenes katonai bázist egy másfél méter széles, helyi kőből épült fal vette körül. Bár a falazat magassága napjainkra fél méter alá csökkent, a szakemberek úgy becsülik, hogy az eredeti magassága ennek legalább a duplája lehetett az aktív használat idején. A fal belső oldalán egy tizenkét méter széles, földből emelt sáncot alakítottak ki, amely járőrutat biztosított és megerősítette a védművet.

A nyári ásatási szezon során a régészek római katonák fegyverzetének maradványait és a lábbelikhez tartozó fémszegecseket hoztak a felszínre. Ezek a leletek egyértelműen bizonyítják a katonai bázis és La Peña del Castro elfoglalása közötti közvetlen kapcsolatot. A feltárások igazolták a kutatók korábbi feltételezését is, miszerint a római csapatok a település északi lejtője felől indították meg a végső rohamot.

González Gómez de Agüero kiemelte, hogy a castróhoz, vagyis a megerősített vaskori faluhoz kapcsolódó ostromtáborok esetében ritka az ilyen jó megőrződési állapot. Az erődítmény elhelyezkedése lehetővé tette a rómaiak számára, hogy folyamatosan ellenőrzésük alatt tartsák az őslakosok települését és az ahhoz vezető útvonalakat.

A kutatók a korábbi évek munkálatai során már dokumentáltak egy rendkívül heves tűzvészt, amely a vaskori település jelentős részét elpusztította, beleértve két azonosított szentélyt is. A legújabb eredmények alapján a szakemberek egy új kutatási irányt is meghatároztak, amely a falu szándékos és módszeres lerombolását vizsgálja a katonai hódítás után.

A rómaiak a sikeres ostromot követően egy őrtornyot is emeltek a hegytetőn, amely a terület hosszú távú felügyeletét szolgálta. Az expedíció vezetői szerint a hódítók célja nem pusztán a katonai győzelem volt, hanem az ellenség megalázása, identitásának eltörlése és a helyi lakosság területhez fűződő kötelékeinek megszüntetése. A következő évek feladata lesz annak pontosítása, hogy a pusztítás egyetlen esemény során vagy több szakaszban ment-e végbe.

Carlos Fernández, a kutatócsoport igazgatója hangsúlyozta, hogy a felfedezés fontos űrt tölt be León tartomány régészeti nyilvántartásában. Míg a szomszédos Asztúria, Cantabria és Palencia területén már számos római tábort azonosítottak, a Leónhoz tartozó hegyvidéken eddig ritkán sikerült közvetlen kapcsolatot kimutatni a katonai struktúrák és a vaskori települések között.

A lelőhely feltérképezését a 2013-ban indult, de a világjárvány miatt megszakított projekt keretében végezték el. A szakemberek légi fotózás és LiDAR-technológia segítségével azonosítottak egy olyan felszíni anomáliát, amelyről a tavaszi és nyári terepmunka során bizonyosodott be, hogy nem természetes geológiai képződmény, hanem egy tudatosan tervezett katonai erődítmény.

A La Ercina határában zajló események a Kr. e. 29 és 19 között megvívott cantabriai háborúk tágabb történeti kontextusába illeszkednek. A mintegy kétszáz évig tartó hispániai római terjeszkedés utolsó szakaszában Augustus császár személyesen is hadba vonult, hogy pacifikálja az Ibériai-félsziget északi, hegyvidéki területeit uraló cantaber és astur törzseket. A helyi lakosság gerillaharcmodorral védekezett a jól felszerelt légiók ellen, a zord terepviszonyok pedig megnehezítették a római csapatok utánpótlását és előrenyomulását. A háborúk a birodalom egyik legvéresebb konfliktusát hozták el, amelynek során a római hadvezetés a teljes megsemmisítés taktikáját alkalmazta a makacsul ellenálló közösségekkel szemben.

A konfliktus lezárása után a térség végleg integrálódott a Római Birodalomba, a túlélőket pedig sok esetben rabszolgasorba taszították vagy kényszerítették, hogy elhagyják jól védhető hegyvidéki erődítményeiket, és a síkságokon telepedjenek le. Az őslakosok ellenállásának megtörése nemcsak politikai és katonai presztízskérdés volt Augustus számára, hanem komoly gazdasági érdekeket is szolgált. Az észak-hispániai területek pacifikálása tette lehetővé a rómaiak számára a régió gazdag ásványkincs-lelőhelyeinek, különösen az aranybányáknak a zavartalan kiaknázását.