A nagy kihalás, és ami túlélte

A nagy kihalás

A nagy kihalás

A 252 millió évvel ezelőtti perm–triász kihalás a Föld történetének legsúlyosabb tömeges kihalása volt, amely a bolygó összes fajának több mint 80-90%-át eltüntette. Gyakran nevezik "a nagy kihalásnak", mivel ennél pusztítóbb esemény soha nem sújtotta az élővilágot. A következmények olyan drámaiak voltak, hogy korábban azt gondolták, hogy az élővilág számára több millió évbe telt a regenerálódás.

A tengerekben az élőlények 96%-a kipusztult, beleértve a trilobitákat és a korai korallokat, amelyek évezredeken át uralták a víz alatti világot. A szárazföld sem maradt érintetlen, hiszen a perm időszak domináns állatai, köztük a pelycosaurusok és más szünapszidák, szinte teljesen eltűntek. A növényvilág is hatalmas átalakuláson ment keresztül, és az ezt követő időszakban új fajok vették át az uralmat.

A katasztrófa okai

A tudósok szerint ezt a katasztrófát több tényező együttes hatása okozhatta. Az egyik legvalószínűbb ok a Szibériai Trapp vulkán kitöréssorozata volt, amely több millió évig tartott, és hatalmas mennyiségű szén-dioxidot és metánt juttatott a légkörbe. Ez a folyamat drámai üvegházhatást eredményezett, amely akár 10 °C-os globális hőmérséklet-emelkedést is okozhatott. Az óceánok vize felmelegedett, ez oxigénhiányt idézett elő, így azok szinte teljesen alkalmatlanokk lettek az életre. A megnövekedett szén-dioxid miatt a tengerek savasabbá váltak, ami tovább nehezítette a tengeri élőlények túlélését.

A másik veszélyes következmény a tengerfenéken található metán-hidrátok felszabadulása lehetett, amely hirtelen éghajlatváltozást idézett elő. Ez tovább gyorsította az ökoszisztémák összeomlását, és megpecsételte a korábbi élővilág sorsát. Az éghajlat szélsőségessé vált, hatalmas aszályok és özönvízszerű esőzések váltották egymást, amelyek még tovább súlyosbították a helyzetet.

A perm–triász kihalás alapjaiban változtatta meg a földi élet fejlődését. Az addig domináns fajok eltűnése után a triász időszakban új élőlények kezdtek elterjedni, köztük azok a hüllők, amelyek később a dinoszauruszok elődeivé váltak. Ha ez a kihalási esemény nem következett volna be, talán soha nem jöttek volna létre a Földet később uraló óriáshüllők.

Az élet rejtett oázisa

Kína távoli Turpan-Hami régiójában paleontológusok olyan leletekre bukkantak, amelyek alapján át kell értékelnünk a nagy kihalás történetét. A kutatók itt olyan kicsiny „oázis” nyomait fedezték fel, amelyben az élet meglepően jól átvészelte a 252 millió évvel ezelőtti válságot. Míg máshol a tengerek élővilága összeomlott, és a szárazföldön is tömeges kihalás zajlott, ebben a térségben viszonylag zavartalan maradt az ökoszisztéma. A régióban a tűlevelű fák és páfrányok végig életben maradtak, és néhány szárazföldi gerinces – köztük a Lystrosaurus nevű növényevő őshüllő – is túlélte a katasztrófát.

Ezek a felfedezések a korábbi elméletekkel szemben azt sugallják, hogy a kihalás utáni helyreállás bizonyos területeken sokkal gyorsabb volt. Ebben a régióban például mindössze 75 000 év alatt újjáéledt a földi élet, ami geológiai értelemben rendkívül rövid időnek számít.

Mi tette különlegessé ezt a helyet?

Az új kutatások alapján a túlélés kulcsa a térség egyedi éghajlatában rejlik. A térségben végzett talajvizsgálatok alapján a kihalás időszakában éves szinten körülbelül 1000 mm csapadék hullott. Ez a nedvesség elegendő volt ahhoz, hogy fenntartson folyókat és tavakat, amelyek a növényzet túlélését biztosították.

A földtani helyzet szintén kedvező volt. A vizsgált régió az egykori Pangea középső szélességi fokán feküdt, így valószínűleg nem érintették olyan mértékben az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásai, mint más területeket. Míg Pangea központi részein szélsőséges sivatagi klíma alakult ki, addig itt mérsékeltebb viszonyok maradtak fenn.

Gyorsabb helyreállás, mint ahogy eddig gondoltuk

Az eddigi elméletek szerint a perm-kori kihalás után a bolygónak több millió évre volt szüksége, hogy újraépüljön a természet egyensúlya. A mostani kínai leletek azonban azt mutatják, hogy legalább egyes helyeken az élet jóval hamarabb regenerálódott. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem minden területet érintett azonos súlyossággal a válság.

Az oázis létezése egyúttal választ adhat arra is, hogy bizonyos fajok hogyan tudták ilyen gyorsan benépesíteni a kihalás után a bolygót. Valószínűleg ezek a kis, védett területek lehettek azok, ahonnan újra elindulhatott a földi élet.

Tanulságok napjainkra: vajon most is lehetnek ilyen oázisok?

Ez a régmúltban történt eset nem csupán történelmi érdekesség. Napjainkban a tudósok szerint a Föld a hatodik nagy kihalási eseményt éli át, amelyet ezúttal az emberi tevékenység váltott ki. A turpan-hamihoz hasonló „refúgiumok” vagy menedékek ma is létfontosságúak lehetnek egyes fajok túléléséhez, ezért ezek azonosítása és védelme kulcsfontosságúvá válhat a jövőben.

A történelem tanulsága szerint az élet mindig képes megtalálni a túlélés útját, de nagy kérdés, hogy a jelenlegi kihívásokkal szemben mi, emberek, vajon mennyire leszünk képesek alkalmazkodni.

A muyinteresante.com cikke alapján.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2018

• Véres tragikomédia Szarajevóban
• Hét étel, amelyet híres emberekről neveztek el
• Németalföldi mesterek találkozása a klímaváltozással
• Abraham Lincoln meggyilkolása
• Ki ölte meg Kinget?
• Hollywood bukott angyala
• Utazás az indiai középkorba
• Videla tábornok piszkos háborúja
• Raszputyin likvidálása