A művészet megszállottja: Peggy Guggenheim szerelmei

Veszedelmes viszonyok

Hová is mehetett – immár öröksége birtokában – az első világháború után egy független, kalandkereső és pokolian gazdag fiatal nő, aki ráadásul az avantgárd művészetekbe (művészekbe) volt szerelmes? A korabeli mondás szerint ezekben az években mindenki, aki számított, Párizsban élt. A francia fővárosban színes és szeszélyes nemzetközi kolónia telepedett le, amelynek tagjai, mi tagadás, főként abszinttal kísért semmittevéssel töltötték napjaikat. Gertrude Stein írónő, maga is számtalan tehetség patrónusa nem véletlenül nevezte „elveszett nemzedéknek” a részeges társaságot.

Velencei palotájában 1962-ben

A Montparnasse Peggyt is befogadta: itt ismerte meg 1922-ben a szőke, „arany hajú” Laurence Vail írót, költőt, festő-szobrászt, akibe első látásra menthetetlenül beleszeretett, és aki az első férje lett. „A férfi, aki sohasem viselt kalapot”, a bohémélet sokoldalú királya alighanem az ivászatban volt a legjobb, és bár a kapcsolatból két gyerek is született, 1930-ban elváltak. Házasságukat számtalan botrány, az erőszakos férj rémtettei is megterhelték, de tény, hogy Peggy sem volt ártatlan angyal. Önéletrajzában bevallja, hogy megcsalta férjét John Ferrar Holmsszal, akit élete legnagyobb szerelmének tartott, és akinek 1934-es váratlan, korai halála porig sújtotta, pedig az író sem bánt vele kesztyűs kézzel.

Párizs nemcsak befogadta a milliárdos asszonyt, de az ízlését is formálta. Csodálatos fényképek készültek róla, Peggy art deco stílusú öltözékeit többek között olyan remek fotósok örökítették meg, mint Man Ray. Az exférj barátja volt Marcel Duchamp, a korszak egyik meghatározó művésze, aki nemcsak bevezette az autodidakta Peggyt Pablo Picasso, Fernand Léger, Constantin Brâncuşi, Jean Cocteau, Vaszilij Kandinszkij és Salvador Dalí műtermébe, de magyarázatokkal is szolgált műveikről: így a lelkes tanítvány értő módon kezdett a műtárgygyűjtéshez. Ösztönözhette őt a családban megszokott versengés: egyik nagybátyja, Solomon R. Guggenheim szintén jelentős kollekcióval rendelkezett, amelyből 1937-ben előbb egy alapítvány létesült, majd később ez teremtette meg a New York-i és bilbaói múzeum alapjait.

A Canal Grandéra néző palota teraszán

Az 1932-ben Londonba költöző Peggy segítséget kapott Herbert Readtől, a jelentős művészeti teoretikustól is, így 1938-ban már képes volt megnyitni első galériáját, a Guggenheim Jeune-t, amely már nevében is jelezte a friss, fiatal tehetségek felfedezésére vállalkozó műgyűjtő határozott elképzeléseit. A program Cocteau bemutatásával indult, és Kandinszkijjal folytatódott, a kiállított művek között ott találjuk Jean Arp, Georges Braque és természetesen Picasso munkáit is.

Samuel Beckett a férfigyűjteményt gazdagította: a később Nobel-díjjal kitüntetett világhírű íróról Peggy keserű iróniával jegyezte fel: „Lehet, hogy tíz percig szeretett.” (Nem kell hozzá pszichológus, hogy megfejtsük: a férfifalónak kikiáltott asszony egész életében talán nem is szexre vágyott igazán, hanem arra a gyengéd törődésre, amit imádott apjától kapott meg hajdanán, aki azonban később becsapta, magára hagyta.) 

1. Kis árva nagy örökséggel
2. Veszedelmes viszonyok
3. Az utolsó magángondola

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország