A leghíresebb adócsaló: 60 éve hunyt el Al Capone

Hatvan éve, 1947. január 25-én halt meg az a férfiú, aki új utakat nyitott az amerikai bűnözésben és kiérdemelte az első számú közellenség titulusát is: Al Capone.

Az igazi Sebhelyes arcú

`Nagyságát` mi sem mutatja jobban, mint hogy eme veszélyes `szakmában` ritka módon ágyban, párnák között érte természetes halál - bár az is igaz, hogy ekkor már túl volt pályafutása tetőpontján. Alakja világszerte ismert, gyakran feltűnik a különböző irodalmi és filmfeldolgozásokban.

Az amerikai eszménynek megfelelően selfmade man volt, legalul kezdte és saját erejéből jutott a csúcsra. 1899. január 17-én született New York szegénynegyedében, Brooklynban, szülei Nápolyból vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Alphonse a család kilenc csemetéje közül negyedikként látta meg a napvilágot. A tanuláshoz nem fűlött a foga, hat év után otthagyta az iskolát és egy Johnny Torrio nevű gengszter bandájához csatlakozott.

Gyorsan emelkedett a ranglétrán, "biztosítási" (valójában zsarolási) ügyekkel, bordélyházak ellenőrzésével foglalkozott. Egy ilyen intézményben szerezte csetepaté közben azt a vágást is, amely miatt a Sebhelyes arcú gúnynevet kapta. 1919-ben Torrio hívására érkezett Chicagóba, miután főnökét az ottani alvilág ura, Joseph Colosimo fogadta szolgálatába. Al Capone nagy napja 1920. január 16. után virradt fel: ekkor tiltották be ugyanis Amerikában az alkoholtartalmú italok gyártását, szállítását és forgalmazását. Mivel azonban a "szomjas" állampolgárok továbbra is igényt tartottak a napi betevőre, az igény kielégítését az alvilág vállalta magára.

A jobbára csak bordélyaival törődő Colosimo hamarosan gyilkosság áldozata lett, helyét a lehetőségeket felismerő és kihasználó Torrio és alvezére, Al Capone vette át. Hamarosan már ők uralták a piacot, a vetélytársak eltűntek: a bölcsek önként vonultak vissza, a kevésbé előrelátók ezt már nem tehették meg. A konkurens bandafőnököt például saját főhadiszállásán lőtték agyon ismeretlen tettesek; temetésén a legszebb, vérvörös rózsakoszorún "Altól" felirat díszelgett. Torrio 1925-ben, miután túlélt egy merényletet, a kórházból a börtönbe, majd Olaszországba vonult vissza, az ifjú Al Capone pedig Chicago teljhatalmú ura lett. Szabályszerűen megvette a városi közigazgatást, övé volt a szeszkereskedelem, a szerencsejáték és a prostitúció minden bevétele, vagyonát 100 millió akkori dollárra becsülték.

Chicagótól az Alcatrazig

Amerika első számú közellensége nap mint nap békésen szivarozva hajtott végig golyóálló kocsijában Chicago utcáin, árvák és özvegyek javára adakozott, újságoknak nyilatkozott. A kövérkés, kopaszodó, olajos bőrű, gyémántgyűrűket előszeretettel viselő bűnöző még életbiztosítást is akart kötni, de hogy hogy nem, nem akadt biztosító, amely vállalta volna a kockázatot. Al Caponét ugyanis hiába őrizte több tucat testőr, több alkalommal is csak hajszál híján élte túl az ellene elkövetett merényleteket.

Ügyvédjével a tárgyaláson

Ő maga sem maradt adós: a szembeszegülőket könyörtelenül legéppuskáztatta, emberei 1927-ben szabályszerűen megostromolták még a chicagói rendőrséget is. Leghírhedtebb tette 1929-ben a Bálint napi vérfürdő volt, amikor egy garázsban a rivális Moran-banda hét tagjával végeztek egyszerre (a véráztatta falat ma is morbid nevezetességként mutogatják). A gengszerkirály sokáig sérthetetlennek tűnt: több alkalommal állt bíróság előtt gyilkosság vádjával, de mindig felmentették, a zsebében lévő polgármester és a rendőrség rendre igazolta alibijét.

Csillaga 1929 után áldozott le: Philadelhiában pár hónapra börtönbe csukták tiltott fegyverviselés miatt. Kiszabadulva már nem tudta ott folytatni, ahol abbahagyta, a gazdasági válság gyötörte közhangulat és a nagypolitika is ellene fordult. A legendás bűnözőt, akit egy évtizedig rendőrök hada hajszolt hiába, végül adócsalás vádjával fogták meg, 1931 júniusában letartóztatták és 11 esztendei börtönbüntetésre, valamint 80 ezer dollár büntetésre ítélték.

Két évet ült Atlantában, majd az új Alcatraz börtönbe szállították át - hét és fél év után szabadult. A börtön kapuján azonban már nem az alvilág fejedelme, hanem csak egy emberi roncs lépett ki. Birodalma az alkoholtilalom megszűnte és a főnök bezárása után szétesett, őt magát fiatalon szerzett és elhanyagolt vérbaja tette tönkre. Életének utolsó nyolc évét teljes visszavonultságban, családja körében töltötte floridai birtokán, mígnem 1947 januárjában előbb tüdőgyulladást kapott, majd az ezt követő agyvérzésbe halt bele.

(Múlt-kor/MTI)