A középkori selyemúton érkezett Európába a luxuscikkek mellett a fekete halál is

2020. április 27. 18:36 Múlt-kor

Az összefoglaló néven selyemútként ismert, szárazföldi és vízi útvonalakból álló hálózat volt az, ami összekötötte a Távol-Keletet Európával körülbelül Kr. e. 130 és Kr. u. 1453 között. Ezen keresztül jutott el nem csupán a nevét adó textil, de finoman megmunkált bőrtermékek, egzotikus fűszerek, a papírkészítés és a nyomtatás technikája Európába, és zajlott nyelvek, vallások és eszmék terjedése is. Volt azonban egy sötét oldala is: az egyik első nagy világjárvány, a 14. századi fekete halál is a selyemúton haladva érte el Európa keleti szélét, ahonnan tovaterjedve mintegy 50 millió emberrel végzett a kontinensen 1346 és 1352 között.

Korábban

A sztyeppék kereskedelme

„A selyemút tette lehetővé talán először a történelemben a Közép-Ázsiában honos betegségek tartós átjutását Európába” – mondta el Mark Welford, az Észak-Iowai Egyetem földrajzprofesszora és A pestisjárványok földrajzai című 2018-as monográfia szerzője.

Welford szerint a selyemút éppen amiatt tudta ilyen mértékben közvetíteni távoli tájakra a veszélyes mikróbákat, mert nevével ellentétben nem egyetlen útvonalból állt.

Szárazföldi szakasza valójában szétváló és újra egyesülő utak rendszere volt a közép-ázsiai sztyeppéken, amely leginkább az emberi test vagy a növényi levelek erezetére hasonlított.

A különböző ágak mentén városok, falvak és karavánszerájok sokasága sorakozott, amelyek között maga a kereskedelem zajlott.

Meglehetősen ritka volt, hogy valamilyen árucikk egyazon kézben tegye meg a teljes utat a Távol-Keletről Európába – sokkal gyakoribb eset volt, hogy számos adásvételen esett át az út során.

Mindazonáltal a különféle fertőzések így is végig terjedtek az út mentén, miután egyszer bekerültek a „vérkeringésbe”.

A selyemút azonban amiatt is különösen veszélyesnek bizonyult, hogy rendkívül halálos betegségek őshazáján keresztül vezetett.

következő oldal 1 / 3