2021. ősz különszám: Sorsok, Legendák, Küzdelmek
ITT támogathatsz bennünket

A középkorban csak a legműveltebbek értették meg a székely írást

2015. július 23. 16:09 Zsupos Zoltán

A székely írás nagy valószínűséggel a nyugati törökség írásaihoz köthető – a kazáriai, bolgáriai és az avar írás emlékeivel együtt. Az Árpád-korban már használt írásról feltételezhető, hogy kialakulásában a kelet-európai rovásírások és bizonyos balkáni kapcsolatok egyaránt fontos szerepet játszottak. A jobbról balra olvasandó, gyakori betűösszevonásokat alkalmazó, a jeleket több változatban is használó írás minden eddig megtalált emléke magyar nyelvű. A középkoriak jelentős része kiemelkedő jelentőségű, templomi felirat, amit jól látható helyre, nyilvánvalóan egyházi jóváhagyással írhattak. A jelenleg ismert székelyföldi 13–15. századi feliratok száma a 15. század végétől érzékelhetően megugrik - olvasható Zsupos Zoltánnak a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának blogján, az Aktakalandon megjelent Székely források című bejegyzésében, ahol ezúttal egy feltételezhetően a 17. században keletkezett, egyedülálló székely ábécét mutat be a szerző.

Szegedi Zsigmond székely ábécéje

A Székelyföldön található székely betűkkel írt feliratok szerzői egyrészt írástudó papok, illetve szerzetesek, és nyilvánvalóan tőlük nem függetlenül, a templomokban dolgozó mesteremberek voltak. Rajtuk kívül utazók, diplomaták, és több esetben nem is székely származású értelmiségiek sajátították el a székely írás tudományát, ami azonban a nép körében – a latin betűs íráshoz hasonlóan – csak egy kisebb, iskolázott részre korlátozódhatott, amelynek a színvonala közöttük is rendkívül egyenetlen lehetett.

Telegdi János székely írást bemutató tankönyve, a röviden csak Rudimenta-ként emlegetett Rudimenta Priscae Hunnorum linguae breuibus quaestionibus ac responsionibus comprehensa címet viselő munka nyomtatott példányáról nem tudunk, eredeti kézirata még nem ismert, több másolata alapján próbálják meg rekonstruálni. A munkát Baranyai Decsi János Telegdi Jánoshoz 1598. március 5-én Marosvásárhelyről írt latin nyelvű levele vezeti be. Telegdi munkájának 17–18. századi másolatai közkézen forogtak, akárcsak az arra, vagy más forrásokra is visszavezethető székely ábécék. A legrégebbi eddig ismert kézírásos emléke a Nikolsburgi Ábécé, míg a Bolognai Rovásemlék különböző korokban keletkezett székely írásos naptárat és ábécét tartalmaz.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára P 568 (45. tétel) D 5. No. 17. jelzet alatt őrzi Szegedi Zsigmond székely ábécéjének kötetét, amelynek gerincén a „SZEGEDI KÖNYV” felirat olvasható.[1] Szélessége 155 mm, magassága 200 mm, vastagsága 36 mm. A borító belső oldalára Szilágyi István írta be a nevét, a következő oldalra ragasztott papírlapon egy székely ábécé van.

MNL OL P 568 – 45. tétel – No. 17/1.

A következő oldalra az alábbiak kerültek bejegyzésre:

„Jegyz: Ez a könyv az én birtokomba 1850-ben jöven, a rongyos kutyabőr fedelére ragasztott, s az eredeti kötéshez tartozó fehér papíron találtam a tulsó oldalon látható, Hun-Scytha alphabet példányt; melly, mint látszik, ugyan azon kézzel levén írva, mellyel maga a „Diárium s. Regestum” czímlapja: bizonyos, hogy a felírt évben, azaz: 1655-ben jegyeztetett fel.

Én a könyvet, 1850. újra beköttetvén, a kérdéses lapot, a tulsó oldalra ragasztattam, mint egyik régi emlékét, azon írásmódnak; okiratul annak literaturájához.
Szigeth, majus 30. 1850."

MNL OL P 568 – 45. tétel – No. 17/3.

Szilágyi Istvánnak a kéziratos kötetbe írt soraiból nem derül ki, hogyan és kitől került a tulajdonába. Talán az eredetileg tulajdonos család valamelyik késői leszármazottjától kapta vagy vásárolta, a legfontosabb azonban az, hogy nagy becsben tartotta, még abban az évben újra köttette. Szerencse, hogy a kötet olyan emberhez került, aki tisztában volt annak értékével, és amikor újra bekötette, „a rongyos kutyabőr fedelére ragasztott, s az eredeti kötéshez tartozó fehér papír”-t, felismerve annak értékét, megmentette a pusztulástól vagy az elkallódástól azzal, hogy gondosan beragasztotta a kötetbe, majd tudós emberhez méltóan pontosan leírta, hogyan is került az a „Hun-Scytha alphabet”oda.

Természetesen egyből felvetődik a kérdés: nem hamisítvánnyal van-e dolgunk, ezt a feltételezést azonban rövid vizsgálat után el lehet vetni. Amint azt Szilágyi István is megállapította, „ugyan azon kézzel levén írva, mellyel maga a „Diárium s. Regestum czímlapja”, mondata folytatásával azonban nem biztos, hogy egyetérthetünk, mégpedig a következő okok miatt. A könyvek kötéséhez a XVII. század közepén is sokszor használtak fel régebbi, nyomtatott és/vagy kézírásos szövegeket tartalmazó lapokat. Amennyiben 1655-ben írta volna a székely, vagy ahogyan írója nevezte hun ábécét annak feljegyzője, a kötet eredeti birtokosa, akkor azt valószínűleg nem kötteti be a borítóba, hanem a frissen elkezdett naplójába jegyzi fel.

Ezt támasztja alá az is, hogy a 150 mm széles, 196 mm magas lapon jól kivehető, hogy mielőtt az eredeti kötés fedelére ragasztották volna, össze volt hajtogatva, mégpedig olyan formára, amilyenre egy iratot megszokott esetekben nem szoktak. Nem zárhatjuk ki a lehetőségét ezért annak, hogy mivel az egykor 40 mm x 130 mm méretűre hajtogatott papírlap jól elrejthető volt egy vastagabb könyv gerincében, az ábécé lejegyzője pedig nem akarta, hogy mások is megláthassák, ezért oda rejtette. Később, amikor már biztonságban érezte magát, a nagy becsben tartott, korábban keletkezett kéziratát a hosszabb időn át fennmaradó napló fedelébe köttette.

Szegedi Zsigmond székely ábécéjéről röviden az alábbiak mondhatók el. A lap felső részén olvasható a székely ábécé, felette a címe: “Alphabetum olim Hunnorum.”, vagyis A hunok ábécéje. Alatta következik a kétféleképpen is írt betűk felsorolása: “Literae, qua duplici modo pinguntur:”, vagyis Betűk, amiket kétféleképpen rajzolnak. Végül a lap alján egy sorban “Literae compositae.”, vagyis Összetett betűk. cím alatt három jel. Szegedi Zsigmond ábécéjének első négy sora a teljes székely ábécét tartalmazza. Ezután – az eddig ismert ábécék között egyedüliként – külön csoportosítva sorolja fel azokat a hangokat, összesen tizenhármat, amelyek jelölésére két jelet is ismert az ábécé összeállítója. Szembetűnik, hogy több olyan alakváltozatot találunk benne, amelyet más ábécék nem tartalmaznak.

Zsupos Zoltán tanulmányának teljes szövegét a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának blogján, az Aktakalandon olvashatják.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Szegedi Zsigmond székely ábécéje <br /><i>MNL OL P 568 – 45. tétel – No. 17/1.</i>Diarium sine Regestum <br /><i>MNL OL P 568 – 45. tétel – No. 17/3.</i>

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár