A kártérítés is hozzájárult a burgenlandi kérdés rendezéséhez 

Burgenlandi táj napjainkban (Kép forrása: Wikipédia / Zeitblick / CC BY-SA 3.0)

Fiziker Róbert: Kártérítés Ausztriának című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 24. évfolyamának 3. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.

A kis magyar–osztrák háború után meghozott kompromisszumos döntésnek köszönhetően a térségből nem lett egyfajta közép-európai Elzász-Lotaringia, bár a kérdés – búvópatakként fel-feltörve – folyamatosan megterhelte a kétoldalú kapcsolatokat. Kánya Kálmán külügyminiszter még 1935 tavaszán is úgy fogalmazott egy ugyancsak velencei, olasz–magyar–osztrák megbeszélésen, hogy Ausztriának „kénytelenek voltunk területeket átengedni”.

Ezért „nem tekintheti meggyőzőnek” azt az Egon Berger-Waldenegg osztrák külügyminiszter által képviselt álláspontot, mely szerint nem diktátumként, hanem a két állam közti „szabad elhatározás alapján szabattak meg” az osztrák–magyar határok.

1945 augusztusában Karl Renner, az ideiglenes osztrák kormány vezetője próbált nagyhatalmi támogatást szerezni a kérdés felmelegítéséhez és az eredetileg Ausztriának ítélt teljes nyugat-magyarországi terület visszaszerzéséhez – sikertelenül.

Ezzel a probléma hosszú időre az asztalfiók mélyére került. A velencei jegyzőkönyv osztrák példányát (a tartomány születési bizonyítványaként) legutóbb 2021-ben, a Burgenland centenáriumát ünneplő kiállításon mutatták be, a magyar verzió pedig (a soproni népszavazást lehetővé tevő egyezményként) az Akik a hazára voksoltak – Sopron, 1921 című, 2022-ben bemutatott dokumentumfilmben tűnt fel.

Háromból fél

Jelen forrásközlés a velencei protokoll azon rendelkezésére összpontosít, amely szerint – miután Magyarország elismerte azokat a károkat, „melyeket az átadás elhalasztása Ausztriának okozott”, ugyanakkor ezek részleteiről és a függőben lévő egyéb problémákról a rövid, egyhónapos határidő miatt nem jött létre megegyezés a két fél között – a vitatott és megoldásra váró kérdéseket választott bíróság elé kellett vinni. 

Ennek értelmében Budapest és Bécs a magyar fővárosban, többszöri halasztás után, 1923. február 26-án döntőbírósági egyezményt írt alá „a Nyugat-Magyarország átadásával kapcsolatos pénzügyi és adminisztratív kérdések rendezése tárgyában”.

Az egyezményben a magyar fél kötelezettséget vállalt arra, hogy 3 millió svájci frankot utal át az osztrák kormánynak a Schweizerische Creditanstalt zürichi fiókjánál vezetett számlájára a nyugat-magyarországi felkelők által az osztrák állampolgárságú „természetes és jogi személyeknek okozott károkért”, ebből 1923 folyamán négy egyenlő részletben összesen 500.000 frankot ki is egyenlített.

Az anschluss után készített pénzügyminisztériumi összesítő jelentésből tudjuk, hogy Magyarország csupán ezt a summát fizette ki, a hátralék tekintetében előbb „annak kompenzáció gyanánt való elengedését követelte”, majd a fennmaradó összeg rendezését az 1935. október 1-jei budapesti, a későbbiekben végre nem hajtott egyezményben vállalta.

A német birodalmi kormány – a magyar kérés ellenére – nem tette lehetővé az ezzel kapcsolatos egyezségi tárgyalások folytatását.

Fiziker Róbert: Kártérítés Ausztriának című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 24. évfolyamának 3. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek