2022. nyár: Mesebeli menyegzők
ITT támogathatsz bennünket

A hónap embere: Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin atyja

2022. június 1. 08:55 Múlt-kor

A háborút elítélte, a tudomány rejtelmeire rácsodálkozott Szent-Györgyi Albert, aki 1941. június 13-án jelentette be a C-vitamin szabadalmát. Nobel-díjas tudósunk a rejtélyes ignóz („nem tudni, milyen cukor”) felfedezéséért ugyanannyit küzdött, mint igazának bizonyításáért elsőbbségi vitájában, ám ha ideje engedte, a laboratórium falain túlra is kitekintett. Hitt a gondolatok és a vélemények ütköztetéséből fakadó párbeszédben, és az emberiség jövőjét illető aggodalmait sem rejtette véka alá.

Szent-Györgyi Albert
Szent-Györgyi Albert 1950-ben (kép forrása: Fortepan/ Semmelweis Egyetem Levéltára)

„Szent-Györgyi anyaga”

Az alma nem esett messze a fájától. Az anyai ágon orvosi – Lenhossék – családból származó Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten.

Megjárta az első világháborút, ám a fronton átélt élményeit nehezen dolgozta fel: úgy „szökött” haza, hogy a saját karjába lőtt, noha a hadseregben az öncsonkítás főbenjáró bűnnek számított. Egy interjúban azt mondta, hogy bár úgy mondták, hogy a legnagyobb dicsőség a királyért meghalni, ő ezt csak maszlagnak tartotta. Az olasz frontról is hazajutott, 1917-ben pedig már átvehette az orvosi diplomáját.

Ugyan sokat köszönhetett Szeged városának, mégsem fedi teljesen a valóságot, hogy ő az egyetlen természettudós, aki magyarországi kutatásaiért kapta a Nobel-díjat. Az I. világháború után európai tanulmányútra indult, Groningenben és Cambridge-ben évekig dolgozott, és már ekkor hozzáfogott a későbbi sikereit megalapozó kutatásokhoz. Amikor 1927-ben kémiából doktorált, már ismerte a rejtélyes antioxidáns anyagot, amelyet Cambridge-i kollégái csak „Szent-Györgyi anyaga” néven emlegettek.

A vegyületet összetételét rejtély övezte, csak annyit tudtak róla, hogy cukorszerű és savas kémhatású anyag. Neve is a bizonytalanságból ered: ignóz, amely latinul annyit tesz, „nem tudni, milyen cukor”. Az elnevezéssel nem voltak elégedettek a publikáció előkészítői, és bár Szent-Györgyi javasolta a godnóz nevet is (God knows, amely magyarul annyit tesz, Isten tudja), végül hexuronsavra keresztelték a jövő C-vitaminját.

1928-ban, Klebelsberg Kunó hívására fogadta el a Ferenc József Tudományegyetem (ma Szegedi Tudományegyetem) meghívását, és lett az Orvosi Vegytani Intézet tanára, ám mielőtt elkezdte volna hazai munkásságát, két év fizetés nélküli szabadságot kért. Az Egyesült Államokban, a híres Mayo Klinikán dolgozott, ahol a hexuronsav minél hatékonyabb kinyerésén dolgozott. (Egy év alatt 25 grammot sikerült izolálni marhavágóhidakról kapott mellékvesékből.)

1930-ban még mindig szemtelenül fiatal, de nemzetközi viszonylatban már elismert kutatónak számított a biológiai oxidációval kapcsolatos kutatásai miatt, noha az igazi áttörés csak ezután következett. A C-vitaminhoz vezető úton egy hazánktól elszakadt kutató és tengerimalacok siettek Szent-Györgyi Albert segítségére. A tengerentúlról érkező Joseph Svirbely 1931-ben csatlakozott a kutatócsoporthoz, és tengerimalacokon végzett tesztekkel tudta megállapítani, hogy egy anyag skorbutellenes – azaz C-vitamint tartalmazhat – vagy sem. (Az emberhez hasonlóan a tengerimalac sem tud C-vitamint szintetizálni.)

A vegyület élettani hatását – többek között a skorbut révén – régóta ismerték, tehát a felfedezés nem volt teljesen újkeletű, bár az anyag felépítésére és hatásmechanizmusára korábban nem derült fény. A kísérleteket 1931–1932 telén siker koronázta, bebizonyosodott, hogy Szent-Györgyi hexuronsava valóban megegyezik a C-vitaminnal. Azok a tengerimalacok, amelyek nem kapták meg a később már aszkorbinsavnak nevezett anyagot – vagy citromlevet –, elpusztultak.

Svirbely Szent-Györgyi jóváhagyásával tájékoztatta az eredményekről korábbi amerikai munkatársát, King professzort, aki rövid cikket közölt 1932. április 1-jén a Science-ben, amellyel egy hosszadalmas elsőbbségi vitát robbantott ki. Noha Szent-Györgyi cikke csak április 16-án jelent meg a Nature-ben, az Orvosegyletben tartott budapesti előadásáról már március 26-án – bár magyar nyelven – hírt adott az Orvosi Hetilap, amelyet egy német újság is közölt még ebben a hónapban.

Ezek a dokumentumok igazolták, hogy a magyar tudós megelőzte riválisát, és már korábban kijelentette, hogy a hexuronsav a C-vitaminnal azonos. A vitának a legnagyobb vesztese éppen a jószándékú Svirbely lett, aki lelkiismeretesen odaállt Szent-Györgyi elé, és megkérdezte, hogy közölheti-e egykori mesterével az eredményeket. Erre Szent-Györgyi így válaszolt: „Ha az én tanítványom lennél és nekem nem mondanád meg, hogy egy másik professzornál milyen eredményt értetek el, akkor komisz fickó lennél.” Hiába cselekedett etikusan, Svirbely nevét örökre elfeledte a tudománytörténet.

Szent-Györgyi folytatta a kutatásokat, és szintén elsőként nagy mennyiségben és kellő tisztaságban tudott C-vitamint izolálni paprikából. A korábban kinyert mennyiség sokszorosára, pár hét alatt másfél kilogrammra (ehhez 2 tonna paprika felvásárlására volt szükség) tett szert 1932-ben. A felfedezéshez anekdota is társul. A feltaláló nem szerette a paprikát, de visszautasítani sem akarta a felesége által felkínált adagot. Arra hivatkozott – jó humorérzékről tanúbizonyságot téve –, hogy ennek C-vitamin tartalmát még nem vizsgálta meg. Miután a laborban elvégezte a kísérletet, fény derült a paprika legnagyobb titkára: valóságos vitaminbánya. A lépcsősor, ahol azon a napon lesétált a paprikával, ma már Szent-Györgyi lépcsőként a város nevezetessége.

A szegedi paprikaipar a tudománynak köszönhetően újra szárnyalni kezdett – a sajtó figyelme is az új csodaszer felé fordult. Nem véletlenül kapott hálálkodó leveleket Szent-Györgyi a Szeged és Szegedvidéki Fűszerpaprikatermelők Szövetségétől és a Szegedi Paprikajelleg-megállapító Bizottságtól is, sőt, egyes elöljárok azt indítványozták, hogy közadakozásból emeljenek villát a neves professzornak.

Már 1934-ben jelölték az orvosi Nobel-díjra, ám azt csak 1937-ben kapta meg – szintén a tévhittel ellentétben – nem kizárólag a C-vitamin felfedezéséért, hanem a „biológiai oxidációs (égési) folyamatok kutatása terén elért eredményekért, különös tekintettel a fumársav-katalízis és a C-vitamin jelentőségének tisztázásáért”. Érdekesség, hogy az 1937-ben a kémiai Nobel-díjak sem voltak teljesen „paprikamentesek”. Norman Haworth szintén a szegedi paprikából kivont C-vitaminnal kapcsolatos kutatásaiért kapta meg az elismerést.

Szent-Györgyi a felfedezés üzleti oldalát sem hanyagolta el. Több C-vitamin tartalmú termék előállítására nyújtott be szabadalmat, ám pacifista lelkületének bánatára a németek vásárolták legnagyobb arányban produktumait, hogy a tengeralattjárók legénységét ne fenyegesse a skorbut. Vitaprik néven forgalmazott készítménye az angolszász területen nem volt kelendő – a prick a hímvessző egyik legdurvább angol kifejezése –, ám miután felvilágosították a rossz marketingről, termékét a pritamin névre keresztelte át.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. nyár: Mesebeli menyegzők
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Nem csak a laboratórium falai között élvezte az életet (kép forrása: Fortepan/ Kelemen Zsuzsa)Forognak a kamerák – 1973-as portréfilm, a riporter Vitray Tamás (kép forrása: Fortepan/Bakos László)A háború borzalmaitól meggyötörten, 1917-benNobel-díjas tudósunk 1948-banA Nobel-díj átadása (a Pesti Napló képes melléklete 1937. december 19-éről)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár