A békét hirdette, valójában a forradalmak elfojtása volt a Szent Szövetség célja

Napóleon 1815-ben bekövetkezett bukásával negyedszázados háborús időszak ért véget Európában, a kontinens hatalmi rendjét az 1814 és 1815 között ülésező bécsi kongresszus alkotta újra a feudális konzervativizmus szellemében.

A tanácskozásra Európa valamennyi államát meghívták, a legfontosabb kérdések eldöntését azonban a négy nagyhatalom, Ausztria, Nagy-Britannia, Oroszország és Poroszország tartotta fenn magának. Hozzájuk csatlakozott a magát minden rendszerben feltaláló zseniális diplomata, Talleyrand révén Franciaország is.

Az új európai rend a legitimitás elvére épült, a francia forradalom előtti állapotokat kívánta restaurálni, visszaültetve a trónra a letaszított dinasztiákat, s visszaállítva az eredeti határokat.

[galeria_kep_35177]

A hatalmi ellentétek és az egyensúlyra törekvés miatt azonban ez nem sikerülhetett tökéletesen, számos esetben területi változások történtek. A bécsi kongresszus által létrehozott rendszer fennmaradását az 1815. szeptember 26-án Párizsban megkötött Szent Szövetség és a két hónappal későbbi Négyes Szövetség biztosította.

A Szent Szövetséget I. Sándor orosz cár kezdeményezte, akin vallási megszállottság lett úrrá, és azt hitte, hogy a francia forradalom és Napóleon uralma Isten büntetése volt, mert az európai uralkodók vetekedtek egymással. Az általa szerkesztett okmány szándékai szerint a krisztusi szeretet alapján nyugvó békét hozta volna el Európa uralkodóinak és nemzeteinek.

A dokumentum szerint „...a három szerződő uralkodó egy igaz és feloldhatatlan testvériség köteléke által egyesítve, magukat honfitársnak tekintvén, egymásnak minden alkalommal és minden helyen segítséget és támogatást fognak nyújtani; alattvalóikkal és hadseregeikkel szemben családapáknak tekintik magukat, és őket ugyanannak a testvériségnek a szellemében fogják kormányozni, melyek őket a vallás, a béke és igazság védelmére lelkesítik”.

Az idealista látomás a valóságban konzervatív, a forradalmak ellen fellépő szövetséggé változott, amelyhez valamilyen formában Európa összes uralkodója csatlakozott, kivéve Nagy-Britanniát, a pápát és az Oszmán Birodalmat.

A britek kifogása az volt, hogy uralkodójuk – a gyengeelméjű III. György – személyesen nem csatlakozhat, mert ehhez a parlament beleegyezése volna szükséges. A pápa azt kifogásolta, hogy az alapítók közül csupán Ausztria katolikus hatalom, a muszlim török szultánt pedig vallása zárta ki a megállapodásból.

A napóleoni korszak utáni politikai-hatalmi rendezés másik garanciája az 1815. november 20-án aláírt, Angliával kiegészült Négyes Szövetség lett, amelyben a szerződő felek arra kötelezték magukat, hogy ha bármelyiküket agresszió érné, a többiek 60 ezer katonát küldenek megsegítésére.

A Szent Szövetség az orosz felfogást képviselte, mely szerint az európai békét minden megmozdulás veszélyezteti, és azonnali elfojtásuk a nagyhatalmak beavatkozását igényli.

A Négyes Szövetség ezzel szemben azon az angol állásponton alapult, hogy az európai békét egyedül Franciaország veszélyezteti, ezért a szövetségesek együttes fellépésére csak akkor van szükség, ha a franciák revansot akarnak venni vereségükért.

A bécsi kongresszus után Franciaországban béke honolt, de a német államokban, Itáliában, Spanyolországban és Görögországban a „rend őreit” aggasztó forrongások kezdődtek. Ezek leveréséről döntöttek az egyetértésre törekvő uralkodók 1818 őszén Aachenben, 1820 októberében a morvaországi Troppauban, 1821 januárjában Laibachban (ma Ljubljana) és 1822 októberében Veronában.

Az ellentétek azonban már ekkor felütötték fejüket. Aachenben még mindnyájan egyetértettek Franciaország megszállásának megszüntetésében, valamint abban, hogy felveszik Párizst az irányító nagyhatalmak sorába, Anglia azonban ellenezte a forradalmi megmozdulások leverésére az oroszok és az osztrákok által szorgalmazott intervenciós módszert.

Franciaország és Anglia a troppaui kongresszuson már csak nagyköveti szinten képviseltette magát, Londonból Laibachba csupán megfigyelőt küldtek, a francia és a brit küldött Troppauban is, Laibachban is megtagadta a közös nyilatkozat aláírását.

Amikor 1823 januárjában a nagyhatalmak az alkotmányos útra tért Spanyolország elleni intervencióról döntöttek, Nagy-Britannia látványosan be nem avatkozást hirdetett.

I. Sándor 1825-ben bekövetkezett halálával a Szent Szövetség gyakorlatilag megszűnt. Az angol és a Metternich kancellár által irányított osztrák külpolitika is a saját érdekeit kezdte követni, s a nagyhatalmak egysége a keleti kérdésben is megbomlott.

[galeria_kep_35178]

A görög szabadságharc, majd Belgium létrejötte után Európa térképe megváltozott, és 1848 forradalmai elsöpörték a Szent Szövetség szellemét.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”