29 évesen ezredesként nézett szembe a kivégzőosztaggal a 15. aradi vértanú
Hősök és mártírok 1848/49-ben
Az 1849. október 6-án kivégzett 13 vértanú tábornok halála után nem sokkal, október 25-én kivégeztek Aradon egy tizenötödik vértanút is: Kazinczy Ferenc és Török Sophie legkisebb fiát, Lajost.
A magyar nyelvújítás vezető alakjaként számon tartott Kazinczy Ferenc már 61 éves elmúlt, amikor hitvese, Török Sophie 1820-ban életet adott nyolcadik gyermeküknek a Sátoraljaújhely melletti Széphalmon. A nemesi mivoltuk ellenére szegényes körülmények közt, földjükön haszonbérlőként élő család, bár sok mindenben nélkülözött, a gyermekek méltó taníttatásáról mindig gondoskodott.
A korai években otthon, szüleitől tanuló Lajos idősebb testvéreit követve a híres sárospataki kollégium diákja lett, ezt követően az ausztriai Tullnban az utász hadapródiskolában tanult, ahol megismerkedett Görgei Artúrral is. Tanulmányai befejeztével hadnaggyá avatták, és előbb Pestre, majd a csehországi Pardubitzba (Pardubice) vezényelték.
Csehországból 1845-ben Bécsbe helyezték át, itt megismerkedett Klapka Györggyel, és elmerült a császárváros pezsgő társasági életében. 1846-ban főhadnaggyá léptették elő, ezt követően azonban – családi okokra hivatkozva – kilépett a hadseregből. A valódi ok kétségbeejtő anyagi helyzete volt: adósságok tömkelegét halmozta fel, amelyeket végül csak tiszti komissziója eladásával tudott kiegyenlíteni.
1848 tavaszán, a nemzetőrség toborzásának kezdetekor Kisvárdán jelentkezett szolgálatra, és részt vett az újoncok kiképzésében. Amikor megkezdődött a honvéd zászlóaljak szervezése, Pestre utazott, hogy felajánlja szolgálatait a kormánynak. A délvidéki szerb támadások elleni védekezésben, majd a pákozdi és a schwechati csatákban is részt vett, ezt követően utászai élén Győr, majd Buda védműveit erősítette meg az osztrák előrenyomulás lassítására.
A harcok során folyamatosan lépett egyre feljebb a ranglétrán, 1849. január 1-jétől alezredesként szolgált. Előbb Perczel Mór Középponti Mozgó Seregének kötelékében harcolt a szolnoki és ceglédi ütközetekben, majd Perczel egyik hadosztályát átvéve Klapka felső-tiszai hadtestének megsegítésére indult.
Innentől a tavaszi hadjáratot Klapka mellett járta végig, az isaszegi, nagysallói és komáromi csatákban kitüntette magát bátorságával (ahogy arról Klapka is megemlékezett később írásban). Májusban a Csallóközben megkapta ezredesi kinevezését, júniustól Kárpátalján kezdett új, tartalék hadosztály szervezésébe, azonban az egység felfegyverzése során nehézségekbe ütközött.
A nyár folyamán Görgei csapataihoz kívánt csatlakozni, azonban a vezetés Erdélybe rendelte. Augusztus végén hadosztálya kiegészült a székely egységek maradványaival. A világosi fegyverletételről értesülve a zsibói Wesselényi-kastélyban tette le a fegyvert Magnus Johann von Grotenhjelm orosz tábornok előtt. Tisztjeivel Margitára, majd Nagyváradra, végül Aradra kísérték őket.
Ez is érdekelhet
Bár bízott az oroszok jóindulatában, osztrák kézre kerülve hamar kilátástalanná vált helyzete. Tárgyalása október 1-jén kezdődött, az október 6-ai kivégzések után nem maradtak illúziói sorsát illetően. Október 13-án halálra ítélték, ám több tényező figyelembevételével – nem volt tábornok, előnyös harcászati helyzete ellenére tette le a fegyvert, és csupán egy napig volt hadtestparancsnok – kötél helyett golyó általi kivégzését rendelték el. Október 24-én Haynau személyesen hívatta magához, hogy gúnyosan felolvassa ítéletét.
Október 25-én reggel hét órakor vitték a kivégzőosztag elé. Utolsó szavai ezek voltak: „Isten, ne hagyd el szerencsétlen hazámat!”
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
