Kalózok, korrupció, kincsek - mi mindent rejt a vatikáni levéltár?

Egy korrupt, 14. századi püspök kincsének története, egy földközi-tengeri rablótámadás, illetve az egyház és a kalózok különös együttműködése - érdekes középkori történet került napvilágra a vatikáni levéltár újonnan közzétett dokumentumaiból.

Hollywoodi történet a középkorból

"Hollywood gondolkodás nélkül felhasználhatná e történetet, eddig valószínűleg még csak azért nem láthattuk megfilmesítve, mert a forrás el volt ásva a vatikáni archívum legmélyén" - írta Charles Donahue harvardi történész a most megjelenő, A pápa és a kalóz zsákmánya című könyvének előszavában.

1357 első hónapjaiban járunk. A São Vicente nevű hajó egy elhunyt püspök javadalmaival indult útnak Lisszabonból, a rakományai között aranyat, ezüstöt, gyűrűket, falikárpitokat, ékszereket, tányérokat és még egy hordozható oltárt is találunk. A kincsek a portugál város nemrég elhunyt püspökének, Thibaud de Castillonnak voltak a tulajdonában, akinek a hatalmas vagyon szolgálati ideje alatt halmozódott fel - tudhatjuk meg a vatikáni dokumentumból.

Az egyházmegye lakosait kihasználva a portugál püspöknek a dél-franciaországi Montpellier két legfontosabb kereskedőjével, Peire Laugautruval és Guilhem Parayrével karöltve sikerült kiaknáznia a kereskedelmi lehetőségeket. Az együttműködés főként a földközi-tengeri, valamint az atlanti-óceáni spekulatív kereskedelemre terjedt ki: felvásárolták a környék gyapjúját abban a reményben, hogy rövid időn belül felmegy az ára, és majd jóval drágábban tudják eladni.

Habár de Castillon nem tett szegénységi fogadalmat, vagyonosodásának körülményei egyesek szemében erősen megkérdőjelezte a püspöki tisztségének jogosságát. "Az uzsora halálos bűnnek számított, de a püspök által folytatott kereskedelmi beruházás profitját is annak tartották" - írta a Live Science-nek Daniel Williman és Karen Ann Corsano, a könyv szerkesztői. Hogy ne tűnjön halálos véteknek a kereskedelmi tevékenysége, de Castillon ügyetlen erőfeszítéseket tett, többek között azt állította, hogy a profit nem az övé, hanem a társaié.

A pápai adminisztráció azonban máshogy tekintett az ügyre. A várakozásokkal ellentétben nem kiáltotta ki bűnnek a kereskedelmi tevékenységet, hanem bevételként tekintett rá, ugyanis a püspök majdani halála esetén a vagyona a Camera Apostolicára, vagyis a pápai pénzügyekért felelős szervezetre száll, magyarázták a kutatók.

Kalóztámadás

A São Vicente legénységének a küldetése az volt, hogy az elhunyt püspök javait épségben a franciaországi Avignonba, VI. Ince pápa székhelyére szállítsa (a pápák avignoni "fogsága" idején járunk). A hajó Cartagena (a mai Spanyolország délkeleti részén) közelében járt, amikor tucatnyi főből álló legénységét két kalózhajó támadta meg. Az egyiket - mint utóbb kiderült - egy bizonyos Antonio "Botafoc" (mellékneve "tűzrobbanást" jelent, valós nevét nem ismerjük), a másikat pedig Martin Yanes kormányozta.

A kalózok állig fel voltak fegyverkezve, a feljegyzések szerint nem csupán tőrök és pikák álltak a rendelkezésükre, hanem legalább hét, kisebbfajta katapult is, amelyek 20-23 centiméteres kőgolyókat is ki tudtak lőni, kettő közülük pedig dárdavetőként is funkcionált. Az elsöprő tűzerő ellenében a São Vicente legénységének nem volt más választása, mint átadni a kincseket. Yanes hajója el tudott menekülni, Botafoc gályája azonban a franciaországi Aigues-Mortes városa közelében zátonyra futott. A szerencsétlenül járt legénységet a francia helyőrség bírósági tárgyalás nélkül felakasztotta, a hajó felszerelését pedig elkobozta. Botafoc és néhány tiszt életét azonban megkímélték, s egy tömlöcben várták az ítéletet.

Egy 14. században használt gálya modellje

A történet szerint a kalózkapitány, miután letétbe helyezte az aranyakat a torinói püspöknél, aki történetesen a közeli montpellier-i rezidenciáján tartózkodott, megadta magát Aigues-Mortes kapitányának, aki az avignoni pápai kúria igazságszolgáltatására bízta a kalózokat.

Mielőtt a hatóságok biztosítani tudták volna a zátonyra futott hajó környékét, az élelmes halászok már több tucat aranyat eltulajdonítottak onnan. 1357. február 11-én Jean des Baumes, a helyi igazságszolgáltatás vezetője leltárba vette a megmaradt értékeket. "Eltekintve a hajó vitorlájától, kötélzetétől, evezőitől, valamint fegyverzetétől a leltárban nagy mennyiségű ruhadarab, valamint vallási könyvek, illetve miseruhák is helyet kaptak" - mondták a megjelenő könyv szerkesztői. Az ily módon visszafoglalt javak végül eljutottak a pápához, aki reprezentatív ajándékként főként uralkodóknak adta a kincseket, ám az is megesett, hogy ebből kapták a katonák, valamint az udvaroncok a fizetségüket.

Botafoc a források szerint pápai közbenjárásra végül megmenekült a hóhér kötelétől, azonban a második kalózhajót egyik dokumentum sem említi, Yanes legénységének minden bizonnyal sikerült elmenekülnie a hatalmas vagyonnal.