Selyem és főzött fej a császár koporsójában

A pisai székesegyházban nyugvó VII. Henrik császárt (1275-1313) azzal a céllal exhumálták a régészek, hogy megtudják, mi volt a halálának oka, valamint hogy részletesen megvizsgálják maradványait. A kutatás még folyamatban van, azonban már a szarkofág felnyitásakor feltűnt a szakértőknek a páratlan kincslelet.

"A császár földi maradványai mellett, a koporsóban találtunk egy koronát, egy jogart és egy országalmát, amelyek mind aranyozott ezüstből készültek. A legváratlanabb lelet azonban egy gyönyörű és kiváló állapotban lévő selyemruha volt" - mondta Moira Brunori pisai kutató.

A koporsó felnyitásának pillanata

Említésre méltó az a tény, hogy a koporsót - a császár 1313-as halála óta - 1727 és 1921 után már harmadszor nyitották fel a kíváncsi szakértők. A jelenleg is zajló kutatás során a császár csontjait egy selyemruhába csomagolva találták, a korona, a jogar, valamint az országalma pedig ennek a tetején feküdt. Ebben semmi különös nem volt, ugyanis több középkori miniatúra is azt mutatja, hogy Henrik az itáliai hadjárata során is magával vitte az uralkodói jelképeket.

Az 1308-ban német királlyá koronázott Henrik legfőbb célja a Német-római Birodalom régi fényének visszaállítása volt, így a korábban a német császársághoz tartozó, ám fokozatosan függetlenedő Itália ellen vonult. Bár csupán jelentéktelen grófként került a királyi székbe, sikerült elérnie a pápánál, hogy Rómában fejére tegye a császári koronát, amire II. Frigyes 1250-ben bekövetkezett halála óta nem került sor. Lombardia meghódoltatása után álma be is teljesedhetett, 1312 júniusában a guelfek ellenállása közepette császárrá koronázták.

A király mellé temetett koronázási jelképek

A császár Dante Isteni színjátékában is megjelent "alto Arrigo" néven; a költő rengetegszer említi „Purgatorio”-ként, vagyis megmentőként, aki eljött Itália földjére és véget vetett az egyház alkalmatlan kormányzásának. Császársága azonban mindössze egy éven át tartott, ugyanis 1313-ban a toszkán Siena városának sikertelen ostroma után megbetegedett és néhány nap múlva meghalt, azelőtt, hogy sikerült volna legyőzni az itáliai városállamokat és királyságokat, valamint az avignoni pápaságot.

Halálát követően az a szóbeszéd terjedt el, hogy megmérgezték, amit alátámasztott az a tény, hogy holttestét sietve temették a föld alá. Két évvel később került a pisai katedrálisba. "Nem volt elég idő, hogy a holttestet felkészítsék a szállításra, hívei leégették róla a húst, a fejét pedig leválasztották és megfőzték. A csontjait tartósítás végett borba tették" - mondta Brunori, hozzátéve, hogy hamut is találtak a koporsóban, a csontokon pedig még látszódnak az égésnyomok.

Az antropológiai vizsgálat kimutatta, hogy egy 40 év körüli, 165 centiméter magas férfié volt a csontváz, aki gyakran térdepelt ima közben. Az elemzések során viszonylag magas arzéntartalmat fedeztek fel a maradványokban, ami alátámaszthatná a mérgezéses elméletet, azonban a korszakban több gyógyhatású készítménybe is kevertek arzént. Ugyanakkor nem találtak bizonyítékot arra a kutatók körében népszerű elméletre, hogy a császár maláriában halt volna meg.

A titokzatos selyemruha

Ami a selyemruhát illeti, ötletük sincs a szakértőknek, miért kerülhetett oda. Az 1921-es exhumálás idején "értéktelen rongydarabként" utaltak rá, holott ez a középkori selyemruhák nemesek számára készült egyedülálló példája, magyarázta Brunori. A 3 méter hosszú és több mint egy méter széles szövet valaha vörös és kék csíkozású volt, ma az előbbi szín inkább a mogyoróbarnára emlékeztet. A kék sávokon arannyal és ezüsttel hímzett oroszlánpárok láthatók, a bíbor sávok sárgás színnel vannak szegve, a szövet szélén pedig egy ma már értelmezhetetlen felirat olvasható.

"Ez a fajta díszítés tipikusnak volt mondható ebben az időszakban" - magyarázta egy középkori szövetmintákkal foglalkozó történész, Lisa Monnas. Az oroszlán a szuverenitás legkarakterisztikusabb jelképe, az erőt szimbolizálja, és egyértelműen utal a császárra. "A ruhát mérete, magas szintű kivitelezése és kiváló állapota teszi egyedivé" - mondta Brunori.

Gale Owen-Crocker, a Manchesteri Egyetem szakértője szerint a selyem egyértelműen a gazdagságot és a királyi mivoltot tükrözi. Drága selymeket középkori királyi és egyházi sírokban egyaránt találhatunk. Szent Cuthbert angolszász szerzetes sírjában az évszázadok alatt több selyemruha is felhalmozódott - mondta Owen-Crocker. Hozzátette: az 1086-ban meggyilkolt IV. Knut dán király sírja valóságos ágy volt sárga selyempaplannal és selyem párnával.

"Számomra a legérdekesebb az egészben az, hogy valóban értékes dolgok kerültek a sírba. Ugyan a keresztények számára a túlvilágra jutó lélek volt a középpontban, a test itt a legnagyobb luxusban részesült" - fejtette ki a kutató.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt