Hogyan lett keresztes hadjáratból parasztfelkelés?
2014. április 14. 14:05 Csernus Szilveszter
1514-et a „karóba húzások és a kegyetlenség évének” is nevezhetnénk a magyar történelem lapjain. Idén emlékezünk Magyarország történetének legnagyobb parasztlázadására, a Dózsa György vezette felkelésre, amely ötszáz éve kezdődött. A három hónapig tartó polgárháború eseménysora közismert, ám hogy mi volt a harcok közvetlen kiváltó oka, hogyan jutott el a pápai és királyi felhívásra összegyűlt tömeghadsereg a földesurak elleni harcig - már annál kevésbé. Azt is kevesen tudják, hogy a mindenki által ismert, utcáknak, iskoláknak nevet adó Dózsa György, bár megkapta később a „parasztkirály” jelzőt, maga is nemes volt, s emellett székely lófő.
Korábban
A csalódott „karrier-bíboros”
Hogy az 1514-es polgárháború okait megértsük, egészen Rómába kell visszamennünk, ahol nem sokkal az események előtt pápaválasztás zajlott. A pápai szék 1513-as megüresedése után két bíboros versengett Szent Péter trónjáért: Giovanni de’ Medici, illetve Bakócz Tamás esztergomi érsek. Míg előbbi a gazdagságáról és befolyásáról híres észak-itáliai család sarja volt, addig Bakócz jobbágysorba született, majd korában egészen elképesztő módon az egyházi pálya szamárlétráját megmászva jutott a csúcsra.
Bakócz már 1512 januárjától Rómában volt kíséretével (és temérdek ezüsttel), de a Mediciek kasszája több sikert ért el a konklávéban. Giovanni megválasztása után a X. Leó nevet vette fel pápaként; ő volt az, aki később a pápai állam kimerült kincstárát a hírhedt búcsúcédulák árusításával akarta megtölteni, ami az 1517-es reformáció közvetlen kiváltó oka volt.
Bakócz egyébként bírta a szimbolikus „konstantinápolyi patriarcha” címet is, amelyet inkább a visszafoglalásra váró keleti területek biztosának lehet nevezni, a város ugyanis már régóta török kézen volt. Az Oszmán Birodalom pedig eközben már az eddigieknél is nagyobb fenyegetést jelentett a kereszténységre, de főként Magyarországra: a horvátországi Simon nevű püspök már ekkor segítséget kért a frissen megválasztott pápától, mert a megállást nem ismerő törökök a dalmáciai Knin várát ostromolták.
A pápaválasztásban alulmaradt Bakócz bíborost szintén azzal a „mellékmegbízatással” küldte Rómába II. Ulászló király, hogy igyekezzen a török elleni védekezéshez támogatást szerezni. X. Leó meg is adta ezt a „vigaszajándékot” a bíborosnak: 1513. július 15-én pápai bullát bocsátott ki, amelyben keresztes hadjáratra hívta Krisztus követőit, bűnbocsánatot ígérve mindenkinek, aki fegyvert fog a török ellen, vagy anyagi támogatást nyújt a hadjárathoz. A bulla három évre Bakóczot tette meg a keresztes hadjárat szervezőjévé, pápai felhatalmazást adva, hogy toborozzon nemcsak Magyar-és Lengyelországról, hanem német területekről, Dániából, Skandináviából, sőt az ortodox Moszkvai Fejedelemségből és Havasalföldről is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Jane Grey, aki kilenc napig volt királynő 20:27
- 10 érdekesség a pénz történetéből 19:07
- 250 ezer amerikai áldozatra számítottak a Világkereskedelmi Központ első támadói 17:05
- Botrányos pápaválasztás, melynek emlékét is igyekezett kitörölni Róma 16:39
- A kártérítés is hozzájárult a burgenlandi kérdés rendezéséhez 16:05
- Kazimierz Pułaski és a Kováts Mihály: „az amerikai lovasság atyjai” 14:20
- Mikor alakultak ki a születésnapi ünnepségek? 13:20
- Évtizedekkel hátráltatta a szabadságharc a dunai árvízvédelem ügyét 13:20
