Fény derült az agyaghadsereg fegyvereinek titkára

2014. március 19. 08:44

A 20. század egyik legnagyobb régészeti szenzációja az első kínai császár agyaghadseregének felfedezése volt. A kutatók most azt elemezték, hogyan gyártották a nyolcezer terrakotta szobor számszeríjának bronz kioldóját.

Korábban

A szakértők szerint a kínai mesteremberek kis csoportokban dolgoztak a Csin Si Huang-ti császár síremlékéhez gyártott tárgyakat alkotó apró bronzdarabokon, olvasható a Antiquity szaklap márciusi számában.

A történelmi források szerint nem sokkal az után, hogy az ókor leghíresebb kínai császára i. e. 246-ban trónra került, megkezdődtek a Hszien városához közeli munkálatok a Lisan hegységben. A sírhely 1974. márciusi felfedezésekor több ezer, zenészeket, művészeket, tisztviselőket, katonákat és lovakat ábrázoló agyagszobor bukkant elő a föld alól. Szema Csien történetíró írásai szerint a gigantikus művön összesen mintegy 700 ezer munkás dolgozott, akiknek a többsége elítéltként robotolt vagy valamilyen adósságuk volt a birodalom felé, magyarázta Hsziucsen Janice Li, a tanulmány szerzője, a Csin Si Huang-ti Császár Mauzóleumának munkatársa.

Az ókor egyik legnagyobb vállalkozásának az volt a célja, hogy biztosítsa a császár katonai hatalmát és erőforrásait a túlvilágon is. A kézművesek valószínűleg élő emberekről mintázták a nyolcezer (akkor még) színes harcost, akik kőpáncélt viseltek, a kezük ügyében pedig lándzsa, kard és számszeríj volt. Azonban eddig nem volt világos, hogyan gyártották ezeket a fegyvereket. A számszeríjak fából vagy bambuszból készültek, amelyek idővel elkorhadtak, és sokszor csak találgatni tudtak velük kapcsolatban a szakértők.

Li és kollégái a mauzóleumból 216 számszeríjat választottak ki elemzésre. Mivel kopásnyomok egyiken sem voltak, szinte bizonyos, hogy csatában sohasem használták őket, kizárólag a sírhely, valamint a császár túlvilági élete számára gyártották. A szakértők azt is megfigyelték, hogy a sírhelyen belül pontosan hol találták meg az egyes számszeríjak kioldó szerkezetét, majd feljegyezték a darabkák méretét és alakját is.

A tárgyak többnyire azonos formájúak és felépítésűek voltak. A régészek úgy vélik, hogy a szerkezetek elemei egy helyen kis tételben készültek. A ravasz elemeinek összerakása kis műhelyekben történhetett, amelyek élén egy-egy felügyelő állhatott. Ez a felvetés ellentmond az eddig elfogadott "futószalag" elméletnek, amelyet egyre több történész tett magáévá.

A kis műhelyekbe való szerveződés hasonló lenne ahhoz a rendszerhez, amit a császár a társadalom egészére erőltetett rá az i. e. 3. században, magyarázta Marcos Martinón-Torres, a Londoni Egyetem régésze. "Eltörölte a vér adta kiváltságokat, a lakosságot pedig kisebb csoportokra osztotta, amelyek kollektíven voltak felelősek a birodalmi jog pontos betartásáért. Például, ha egyikük összetűzésbe került a törvénnyel, addig, amíg nem jelentették a tettest, mindegyikük bűnösnek számított. A jogi rendszer ugyanakkor felhatalmazta a csoport tagjait a bűnös megbüntetésére is" - mondta Martinón-Torres.

A gyártási technikát kisebb műhelyekben használták, amelyekben valószínűleg a császár valódi hadseregének fegyverkészítői dolgoztak. S ugyan ez még csak egy elmélet, a technika mobilitási lehetőséget biztosíthatott számukra, megnövelve ezzel a császár hadseregének és utánpótlásainak rugalmasságát, magyarázta a kutató.