2020. tavasz: Halálos tudomány

Kik voltak az egri vár védői?

2013. december 10. 14:27

Gárdonyi Géza regényében számos olyan szereplő jelenik meg, akik valóban éltek egykor. De vajon ki volt Dobó István vagy Bornemissza Gergely? Tényleg kém volt Varsányi? Honnan tudhatunk róluk, és mi lett a sorsuk később? A választ H. Németh Istvánnak az Archívumban megjelent cikkében találjuk meg.


Írói fantázia vagy történelem?

Gárdonyi Géza regényében számos olyan szereplő jelenik meg, akik valóban éltek egykor. Ezt a főszereplők esetében (Dobó István, Bornemissza Gergely, Mekcsey István stb.) nem csodálhatjuk, hiszen Tinódi Sebestyén néha több strófán keresztül, mintegy zsoldlistaként sorolta fel hőskölteményében a vár védőinek vezetőit. Ezen túl Gárdonyinak számos eredeti, vagy a regény megírásakor már publikált forrás állt rendelkezésére, amelyek segítségével igen hihetővé tehette regényét - olyannyira, hogy az olvasónak szinte az az érzése, hogy a regénybéli történéseket akár az egykori valóságként kezelheti. Természetesen erről csak részben lehet szó, hiszen Gárdonyi regényíróként nem tudományos művet alkotott, hanem egy történelmi regényt, amely azt a célt szolgálta, hogy a magyar történelem kevés fényes epizódjának egyikére hívja fel a figyelmet, amiből nem csupán a 19. század, hanem a ma olvasója is reményt, példát meríthet.

Alábbiakban néhány példán keresztül mutatjuk be, milyen valóban hiteles forrás áll rendelkezésre ahhoz, hogy az egykor élt várvédőket, katonákat és egri lakosokat megismerhessünk. A források azonban arra sosem elégségesek, hogy ezekről az emberekről, érzéseikről, életük folyásáról kaphassunk adatokat. Olyan kiemelkedő személyiségekről mint Dobó István több információnk van, mivel a család levéltára fennmaradt. A regény kulcsszereplőjéről, Bornemissza Gergelyről azonban már sokkal szétszórtabb adatokkal rendelkezünk. A hétköznapi várvédőkről pedig szinte csak azt tudjuk, hogy részt vettek az ostromban, legyenek azok nemesek vagy egri mezővárosi polgárok. A listákból, jegyzékekből, elszórt adatokból kinyerhető nevek mögé így Gárdonyi képzelete, regényírói fantáziája tudott hús-vér, élő embereket alkotni.

Az egri vár tisztjeiről a zsoldjegyzékek és a vár elszámolásai számolnak be. Az elszámolásokban a tisztek a kiadások között, a havonta kifizetett zsoldösszeg mellett jelennek meg. Gárdonyi azonban - ahogy arról már volt szó - főként Tinódi igen hosszú hőskölteményéből szerezte információit, mivel a lantos néha több versszakon keresztül sorolta fel a vár védőinek vezetőit. A két lista között azonban vannak eltérések, ami annak is betudható, hogy a vár védői változhattak az egy év során.

A vár védői között különleges helyet foglalnak el a kémek és felderítők, akiknek a szerepe igen fontosnak bizonyult a vár védelmében. Levéltári forrásokból tudjuk, hogy Dobó kémjei főként Budáról, Nándorfehérvárról (ma: Belgrád, Szerbia), sőt Drinápolyból is (ma: Edirne, Törökország) érkeztek a várba. 1552 januárjában Szegedről hoztak híreket, majd az oszmán haderő megindulását követően július 3-án Ali basa budai táborában, szeptember 6-án pedig Szolnokról az Eger felé közeledő Ahmed basa táborában járt hírszerzők érkeztek haza jelentéseikkel Egerbe. 1552-ben éppen ezért nem kevés pénzt fizettek ki a kémeknek, mert összesen 27 forint 55 dénár szerepelt a vár elszámolásaiban erre a célra. Csak összehasonlításként: abben az időben egy katona havi zsoldja 2-3 forint volt.

Gárdonyi a regényben állandó kémként és hírnökként Varsányi Imrét jelenítette meg. Varsányit az író úgy tüntette fel, mint aki már évtizedek óta ezt a mesterséget űzi, és már a regény elején megjelent, aki Cecey rokonától, a Szapolyai-pártra állt gvárdiántól érkezett. Az ostrom kezdetén a regénybéli Dobó már a kémjeként említette Varsányi Imrét, akit utána török ruhába öltözve, sokszor saját bajtársai által veszélyeztetve látunk viszont. A valóságban Varsányi Imre azonban nem kém volt - jóllehet többször is kiküldhették fontos levelekkel - hanem egri gyalogos hadnagy, aki alatt tíz ember szolgált.

A vár számadásai nem csupán a tisztekről számolnak be, hanem a közemberekről is. A legtöbb esetben csupán számadatként jelennek meg. Ahogy azt a forrás képéből láthatjuk, minden egyes tiszt alatt több-kevesebb ember szolgált, akiket tisztjeik fizettek abból a pénzből, amelyet számukra a számadáskönyvek szerint kifizettek. A várat az ostrom idején mintegy 1800 katona és körülbelül 270 menekült, vagyis alig 2100 ember védte. Az ellenfél nagy túlereje (mintegy 75 000 fős sereg, 15-20 nagy kaliberű ostromágyú, és mintegy 100 kisebb űrméretű löveg) ellenére a várat megerősítő építkezések és a védők jó megszervezésének is köszönhetően sikerrel védekeztek. A várvédők létszámáról egy 1552-ben készült számadás tudósít, ahol a katonaságot pontosan felsorolták. A többi adatot Tinódi tudósításából ismerjük. A vár számadásaiban a létszámadatok mindenesetre pontosan megtalálhatók, különválasztva a tiszteket, gyalogosokat és lovasokat, valamint a speciális (trombitás, zászlótartó stb.) feladatokat ellátó személyzetet, mint a regényben is nagyon jól illusztrált német tüzérmestereket, akiket a közemberektől eltérően nevük szerint említenek.

2020. tavasz: Halálos tudomány
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!