Akinek Erdély aranykorát köszönhetjük
2013. november 15. 12:00
Korábban
Erdély Európa térképén
A harmincéves háború kitörése után, 1618-ban Bethlen szövetséget kötött a Habsburg-uralom ellen lázadozó cseh rendekkel. A következő évben egy hadjárat keretében egész Észak-Magyarországot elfoglalta, s csapataival Bécs alá jutott. 1620-ban a besztercebányai országgyűlés királlyá választotta, ám mivel protestáns volt, a katolikusok várható ellenállása miatt nem fogadta el a koronát. A csehek fehérhegyi veresége után 1621-ben Nikolsburgnál békét kötött a császáriakkal.
Ezt követően a királyi címről való lemondás fejében hercegi címet kapott Munkács várával, s megtarthatta az elfoglalt hét felső-magyarországi vármegyét (Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Zemplén), valamint élete végéig megszerezte Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket. Valójában azonban a vármegyék magyar nádori jogkör alatt maradtak, azoknak csupán csekély jövedelmeire tehette rá a kezét a fejedelem.
IV. Frigyes pfalzi választófejedelem (valamint cseh király) és Bethlen Gábor egy korabeli metszeten
1624-ben újabb, de eredménytelen támadást indított a Habsburgok ellen, az ezt lezáró bécsi béke csak a nikolsburgi szerződés eredményeit erősítette meg. 1626-ban – erősítve protestáns kapcsolatait – feleségül vette Brandenburgi Katalint, s belépett a westminsteri szövetségbe (dán, angol, holland Habsburg ellenes szerződés), amely a Habsburgok európai hatalma ellen irányult.
Hátországa biztosítása végett a román fejedelemségek vazallusként kénytelenek voltak hűségesküt tenni neki, és meghatározott adót fizettek. Még ebben az évben Mansfeld svéd generális seregeivel akart egyesülni, de Drégelypalánknál Wallenstein tábornokkal került szembe, aki a szövetségesek találkozását akarta megakadályozni, s üldözte az északi hadat, amely magyar területre menekült. Ütközetre egyikük sem vállalkozott, ám a hatalmas csapatok mozgása mérhetetlen károkat és szenvedést hozott a Felvidékre.
Utolsó éveiben, mint sok erdélyi fejedelem, Bethlen is a lengyel trón megszerzésére törekedett, ám Mihály moszkvai cárral történő lengyelellenes tárgyalásainak nem voltak gyakorlati következményei. Az évek óta beteg fejedelmet ájulás, köszvény, hideglelés keserítette meg, amihez még vérkeringési zavarok is hozzájárultak. 1629-re már alig tudott enni, az utazás pedig keserves gyötrelmekkel járt, végül 1629. november 15-én hunyt el Gyulafehérváron.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Ingyen sör osztogatása miatt alakult ki tragédia II. Miklós koronázásán 12:20
- Festőként kezdte pályafutását a fényképezés egyik úttörője, Mathew Brady 10:35
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén tegnap
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank tegnap
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő tegnap