Akinek Erdély aranykorát köszönhetjük

Rögös út a trón felé

A józan, főként a török orientációt propagáló Bethlen egyre terhesebb lett a fejedelmi udvar számára, amely már amúgysem bővelkedett hű politikusokban. Egyre kínosabb jelenetek zajlódtak le a tanácsadó és az uralkodó között, akinek az agyában már a merénylet terve is felmerült, azonban erre nem került sor. 1612-ben Bethlen 50 emberével törökországi emigrációba vonult, majd a fejedelem az országgyűléssel fej- és jószágvesztésre ítéltette távollétében.

Bethlen kiválóan ismerve a török politikai hierarchiát, először nem Isztambulba szaladt, hanem sorra meglátogatta az illetékes tisztségviselőket (budai, temesvári, kanizsai pasa, Belgrád katonai parancsnokai), akiknek szava sokat nyomott a latba az Oszmán Birodalom északi felét érintő kérdésekben. A tudatos készülődés meghozta gyümölcsét: török pártfogói segítségével már 1613 márciusában eldöntötte a Porta, hogy Bethlen lesz az új erdélyi fejedelem.

Bethlen Gábor zászlaja

Az év augusztusában meg is indult a török had. Szeptember elején már Erdélyben vonult a havasalföldi kontingens, amelyet a tatár előőrsök követtek, három héttel később a tatárok főserege is átlépte a határt, október elején pedig már a budai pasa hadai is Gyulafehérváron állomásoztak. Hozzájuk csatlakozott 80 ezer erdélyi, így a fejedelmi trón sorsa nem lehetett kétséges. A krónikaírók szerint soha ennyi török és tatár nem állomásozott Erdélyben, mint 1613 őszén.

Az újabb történelmi tettre sem kellett sokat várni: október közepén a hagyományokat sutba dobva a török szerdár hívta össze az erdélyi országgyűlést, amelyre a rendek képviselői életüket féltve vonultak be, s október 23-án megválasztották Bethlent fejedelemnek. Báthori sorsa meg volt pecsételve: kortárs beszámolók szerint felbérelt hajdúk végeztek vele, s egy patakba vetették. Az utolsó pillanatig csupán hűséges kutyája tartott ki mellette, halála óráján sem hagyta magára.

Az előző fejedelem halálának hírére a török, tatár és román hadak szörnyű pusztítás közepette kivonultak az országból, s rabok ezreit vitték magukkal. Bethlen „magára maradt”. Nem lehetett könnyű helyzetben: az ország romokban, az őt hatalomra juttatók további jelentékeny károkat okoztak a sokat szenvedett népnek, ráadásul a fejedelemsége elismerése fejében a török a határ mentén álló Lippa várát követelte, amely a 15 éves háború során került erdélyi kézbe.

A magyar történelemben eddig még nem fordult elő, hogy uralkodó önként adott volna át területeket a töröknek. Bethlen kénytelen volt engedni, s saját maga ostromolta meg az erdélyi védelem alatt álló várat, mivel ezt még hadvezérei sem vállalták. A zord, cseppet sem megnyerű külsejű, idegen fegyverekkel érkezett fejedelem tettével Erdély addigi történelme mélypontjára jutott.

1. Erdély szolgálatában: Habsburg vagy Oszmán?
2. Rögös út a trón felé
3. Okos gazdaságpolitikai döntések
4. Erdély Európa térképén

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait