Pinochet és Allende: áruló és áldozat

"Hívjátok Augustót, ő a mi emberünk" - mondta Salvador Allende elnök az ellene épp negyven éve kezdődött államcsíny kezdetén, 1973. szeptember 11-én, meg lévén győződve a szárazföldi hadsereg parancsnokának, Augusto Pinochet tábornoknak a lojalitásáról.

Megszabadítani a hazát az Allende-féle káosztól

Pinochet három héttel korábban, 58 évesen került a hadsereg élére elődje, Carlos Prats tábornok ajánlására. Az Allendéhez hű főtisztet néhány hónappal a puccs után feleségével együtt ölték meg a katonai rezsim pribékjei Buenos Airesben. A 65 éves szocialista Allende maga nevezte ki Pinochetet. Senki nem gyanította, hogy végül ez a középszerű tábornok fogja megbuktatni a szocialista elnököt, aki negyedik próbálkozására lett államfő 1970. november 3-án egy baloldali koalíció élén.

"Apám mindvégig hitt (Pinochetben), mert Prats tábornok ajánlotta őt neki. Szörnyű lehetett rádöbbennie az árulására" - mondta az AFP hírügynökségnek a néhai elnök lánya, Isabel Allende. Évekkel az államcsíny után a puccsista tábornok - akiről Monica González újságíró határozottan állítja, hogy csak 48 órával a történtek előtt csatlakozott az összeesküvőkhöz - egyik életrajzírójának azt vallotta, hogy "meg kellett szabadítani a hazát az Allende-féle káosztól és a marxista ráktól".

Pinochet (bal) és Allende még egy oldalon

Allende egy szoros választás nyomán, a voksok 36,3 százalékával jutott hatalomra, miután addigi életét is a politikának szentelte. 1908. június 26-án született Valparaiso kikötővárosban, Santiagótól 120 kilométerre nyugatra, orvosi diplomát szerzett. Harmincévesen képviselővé választották, azután az egészségügyi minisztérium élére került, majd 25 éven át szenátor volt. Pinochet viszont tudatában volt "tanulási nehézségeinek. Kétszer nem vették fel a katonai akadémiára. Súlyos migréntől szenvedett, amikor túl sokat tanult, és csak közepes eredményei voltak" - mondta az AFP-nek Juan Cristobal Pena újságíró.

Elnökként Allende egyfajta demokratikus szocializmus szószólója lett, államosította a rézbányákat és a távközlést, amelyek addig amerikai kézben (Anaconda, Kennecott, ITT) voltak, továbbá agrárreformot vezetett be, mielőtt megindult ellene a jobboldal Washington támogatta destabilizáló kampánya.

Egy középszerű ember

Pinochet meg tudta ragadni a történelmi alkalmat, és ravaszsággal, hatalomvággyal sikerült az első vonalba kerülnie, amit senki nem feltételezett róla. Az első pillanattól fogva jöttmentnek érezte magát. Keserű és ravasz ember lévén érzékelte, hogy nem kötődik senkihez, és alkalmas lehet a feladatra. S mit tesz egy konvertita? Erőszakosabb lesz az erőszakosaknál - mondta González, Az összeesküvés című, az Allende elleni puccsról szóló könyv szerzője.

Pinochet - aki szintén Valparaisóban született 1915. november 25-én - már a puccs napján tanújelét adta annak a kegyetlenségnek, amely 17 évi, 3200 halottal járó diktatúráját jellemezte. "Felajánljuk neki, hogy elhagyhatja az országot. (...) Aztán a gép egyszer csak lezuhan" - mondta rádiókapcsolat útján egy másik katonatisztnek, aki épp Allende megadásáról tárgyalt.

Ám a szocialista elnök hű lett ígéretéhez, hogy életét adja a demokráciáért, maga is harcba bocsátkozott a Fidel Castrótól kapott fegyverrel, majd öngyilkos lett a Moneda elnöki palotában. A győztes Pinochet pedig vaskézzel kezdte irányítani Chilét - mint mondta, csak rövid, átmeneti időre. A tábornok "tudta, hogy társai megvetik. Hatalomra kerülvén gondoskodott azok kiküszöböléséről, akik árnyékot vethettek rá" - mondta Pena.

A puccsot követő napokban

Milton Friedman amerikai közgazdász tanítványainak segítségével Pinochet ultraliberális modellt vezetett be, amitől a gazdaság föllendült egy sor ágazat privatizációja után. Igaz, ennek ára a szociális egyenlőtlenségek kialakulása lett. 1988-ban a tábornok elveszített egy népszavazást, amellyel 1997-ig szerette volna fenntartani hatalmát. 1990-ben átadta az irányítást a kereszténydemokrata Patricio Aylwinnek, de még nyolc évig a hadsereg élén maradt. Utána örökös szenátorként működött tovább.

Parlamenti mentelmi jogával élve 1998-ban Londonba utazott orvosi vizsgálatokra, de ott október 16-án letartóztatták a spanyol igazságszolgáltatás kérelmére, amely emberiesség elleni bűnökkel vádolta. 503 napra házi őrizetbe került, majd egészségi okokból szabadon engedték. Chilébe visszatérve elveszítette politikai befolyását, és az igazságszolgáltatás is érdeklődni kezdett iránta. 2006. december 10-én hunyt el szívinfarktusban, anélkül, hogy elítélték volna azokért a bűntettekért, amelyeket soha nem ismert be. "Nem igaz, és ha igaz, akkor már nem emlékszem" - mondta az egyik bírónak Pinochet egy évvel halála előtt.