Megnyílt a Louvre új iszlám művészeti gyűjteménye

Megindul a tervszerű gyűjtés

Már a királyi gyűjtemények „államosítása” során is valódi ritkaságok kerültek a múzeumba, de a tervszerű gyűjtés valójában a 19. század végén és a 20. század elején indult meg a gyűjtők és a történészek közös munkájának köszönhetően, miután az iszlám kultúra első hivatalos bemutatóit megrendezték Párizsban. Ebben az időben a „muzulmán művészet” tárgyai még az iparművészeti kollekcióhoz tartoztak, emiatt a különféle iparművészeti társulatok is igencsak élen jártak a 16–18. századi keleti tárgyak vásárlásában. Kezdetben az egymástól függetlenül alakuló két gyűjtemény, a Louvre középkori, főként üveg-, kerámia-, fa- és réztárgyai, valamint az Iparművészeti Múzeum korban hozzánk közelebb álló anyaga, nevezetesen a szőnyegek és textilek jól kiegészítették egymást. De hamarosan a Louvre is átfogó gyűjtési politikába kezdett, és az első világháború előtt egy jelentős gyűjteménnyel gyarapodott Delort de Gléon bárónő hagyatéka révén.

Az 1905 és 1945 közötti időszakot a helykeresés határozta meg: előbb a pavillon d’Horloge, később a pavillon Sully adott otthont az Ázsiai művészet osztályába sorolt iszlám tárgyaknak. 1945-ben, miután megszületett a döntés az ázsiai gyűjtemény önálló múzeummá alakításáról (ez lett a Musée Guimet), a kínai–japán tárgyak kiválása a közel-keleti gyűjtemény további sorsára is hatással volt. Az iszlám tárgyakat besorolták a Keleti régiségek osztályába, és a Louvre egykori kápolnájába vitték, ahol a korábbiaknál is kevesebb hely jutott a bemutatásukra.

A következő évtizedek nemzetközi politikai történései miatt szinte teljesen elfordult a kurátorok figyelme az „arab tárgyaktól”, és ez így is maradt egészen a Grand Louvre program, vagyis a föld alatti bővítés befejezéséig. Ezt követően, 1993-ban nyílt meg az iszlám gyűjtemény első jelentős bemutatója a Richelieu-szárny földszinti, nyolcszáz négyzetméteres új kiállítóterületén. A helyhiány azonban itt sem tette lehetővé ennek a nagyon fontos anyagnak a méltó reprezentálását, ezért Henri Loyrette 2001-ben elhatározta, hogy megfelelő méretű és minőségű elhelyezést biztosít az önálló gyűjteményként elismerendő, így országos jelentőségűvé emelkedő kollekció számára. Végül Chirac elnök 2003-ban megalapította a múzeum nyolcadik önálló gyűjteményeként az Iszlám kultúrák művészetének osztályát, és letétként hozzácsatolták a szomszédos Iparművészeti Múzeum raktárában porosodó, a témát kiegészítő mintegy háromezer-ötszáz műtárgyat is.

A Louvre, mint ezt az új gyűjtemény bemutatása kapcsán hangsúlyozták, küldetésének tekinti „a nagybetűs Iszlám bemutatását, vagyis nem elsősorban a szó vallási jelentését, hanem a hatalmas területre kiterjedő kultúra sokszínűségét, a nem-muzulmán népekre kifejtett hatását kívánja megismertetni a világgal”. Ahogyan Loyrette fogalmaz: a nyolcadik gyűjtemény megalapítása „egyszerre kulturális és politikai gesztus, aminek egyszerűen az a célja, hogy megismertesse ennek a civilizációnak ragyogó arcát. Mindezt a mediterrán kultúrákkal összefüggésben, azok közelségében, a történeti, irodalmi, filozófiai és tudományos hagyomány közegébe beágyazva mutatjuk be. Világossá kell tenni a kultúrák közötti közelséget, a köztük lévő folyamatos kulturális kölcsönhatást, ez a Louvre valódi küldetése.”

1. A spanyol területektől Indiáig, Egyiptomtól Iránig
2. Jelentős külföldi szponzoráció
3. Megindul a tervszerű gyűjtés
4. A helyszín
5. A gyűjtemény

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

5. Demográfiai és etnikai változások Magyarországon a XVIII. században
II. Népesség, település, életmód

• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
• A másfél évszázadnyi török uralom mérlege