A vörösterror 133 napja

Elfeledett keresztény állam írja át az iszlám korai történetét

2013. január 4. 15:39

Egykoron virágzó keresztény birodalom romjait rejti a jemeni fennsík, amely új kérdéseket vet fel az iszlám korai történetével kapcsolatban: valóban lett volna egy keresztény templom Mekkában?


Nagy meglepetést keltett, amikor legutóbb egy Mohamed próféta korából származó, önimádó, kőbe vésett önarcképre bukkantak kutatók Jemenben. Köztudott ugyanis, hogy az iszlám vallása szigorúan tiltja követőinek a művészeti megnyilvánulás ilyetén formáját, ennek megfelelően alig ismerni olyan, kalifát, illetve ókori uralkodót ábrázoló szobrot, amely a térségben került elő.

Paul Yule, a Heidelbergi Egyetem régésze vizsgálta meg az iszlám legszentebb helyétől, a próféta szülővárosától, Mekkától 930 kilométerre délre található Zafarban azt az időszámításunk szerinti 530 körülre keltezhető 170 centiméter magas domborművet, amelyen egy ékszert viselő, göndör hajú, kerek szemű férfi alakja vehető ki. Mint arra a német archeológus kutatása során rámutatott, Zafar egy arab törzsszövetség központjaként funkcionált, a birodalom kiterjedése kétmillió négyzetkilométer volt, s befolyása egészen Mekkáig terjedt.

Mekka

Az Antiquity legújabb számában közölt tanulmány szerint a titokzatos, lepelbe öltözött figura mezítlábas, ami a kopt keresztény szentek jól ismert attribútuma. Bal kezében egy köteg ágat tart, ez a békét szimbolizálja, de van nála egy keresztrúd is, ami pedig a keresztre utal. Ráadásul egy olyan korona ékesíti fejét, amit egykoron az ősi Etiópia keresztény uralkodói viseltek.

Mindez azt sugallja, hogy a különös, kerek képű alak Afrika hódítóinak örököse lehet. A történet szerint 525-ben a mai Etiópia északi részén az 1. és a 10. század között elhelyezkedő Akszúmi királyság uralkodója, a négus flottát küldött a Vörös-tengerre, aminek célja a kereszténység hirdetése volt. A kereszt mellé azonban kard is járt, s az elkövetkező évtizedekben a hatalmas hadsereg meghódította Arábia egy részét.

Az első célpont Zafar volt. A várost egy kihunyt vulkán szélére építették, 2800 méter magasan, masszív, őrtornyokkal védett falai között 25 ezer ember élte mindennapjait. Yule szerint a település az i.sz. 3 és 5. század között élte virágkorát, gyakorlatilag a térség szuperhatalma volt, aminek alapját a kiterjedt kereskedelem képezte: a zafari kereskedők szantálfát hozták Ceylonból és macskagyökérfüvet Perzsiából. A zafari központú állam befolyása alá vonta az ádeni kikötőt is, ahol az Indiából érkező, fűszerekkel megrakott hajók adták egymásnak a "kilincset".

Zafar egyedülálló társadalmi struktúrával rendelkezett: amint azt a feltárt leletek is tanúsítják, nagyszámú zsidó közösség élt a településen, a keresztények jelenlétére egy 354-ben emelt templom utal, a völgyekben pedig arabok imádták bálványaikat. A békés, multikulturális korszaknak hirtelen vége szakadt, amikor Zafar a keleti-nyugati szembenállás frontvonalában találta magát. Hogy megállítsák a kereszténység térhódítását, az arab királyok kezdetben sorra tértek át a zsidó vallásra, példájukat pedig az uralkodó elit is követte.

A térség hamarosan anarchiába süllyedt: 520 körül az arabok megtámadták a keresztény Najran tartományt, rengeteg keresztényt legyilkoltak, templomaikat porig rombolták, aminek híre hamar elterjedt Európa nyugati felén. Az erőszakspirál feltartóztathatatlannak bizonyult, Bizánc és afrikai szövetségesei bosszúra esküdtek, és Kaleb, az Akszúmi Királyság felkent uralkodója támadásba lendült.

Kalebnek és hadseregének a bizánciak által felajánlott hadihajókkal 525-ben sikerült átkelnie a Vörös-tengeren. Valamikor ekkor készült a most megtalált, "koronás királyt" ábrázoló dombormű is, amely Yule interpretációja szerint az etiópok keresztény "bábkirályára" utal. A keresztesek felszabadító hadjáratát egy bizonyos Abraha vezette, aki helyreállíttatta a Najranban lerombolt templomokat, újakat épített Maribban és Ádenben, sőt megpróbálta kiszabadítani a 2500 kilométerre levő, a perzsák fogságában sínylődő keresztény püspököket is.

Preiszlám sírok Zafarból

Az iszlám hódításával sötét korszak köszöntött a térségben élő keresztényekre, s Szanaa és Mekka között már a kezdetektől fogva ellenséges viszony alakult ki. Az egyik történet szerint a konfliktus tovább eszkalálódott, mikor egy helybéli a szanaai templomban könnyített magán, kiváltva ezzel Abraha mérhetetlen haragját, s katonáinak megparancsolta, hogy pusztítsák el az iszlám szent relikviáját, a Kába követ. Azonban a Korán 105. szúrája szerint Allah jóvoltából madarak lepték el az eget, s agyaggolyókat szórtak a meglepett keresztény katonákra.

Hogy mindez legenda volna, azt egy sziklába vájt felirat igyekszik cáfolni: ezek szerint Abraha 552-ben harcosaival megrohamozta az arab törzsekből verbuválódott sereget Mekka mellett, pontosan abban az évben, amikor Mohamed is megszületett. Talán elsőre furcsának tűnhet, de a próféta abból a mekkai törzsből (Qurais) származott, amely a felirat tanúsága szerint olykor a keresztényekkel harcolt vállvetve.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!