Kezdetben gyűlölték a párizsiak az Eiffel-tornyot

1832. december 15-én született Dijonban, német eredetű családban. A műegyetemre nem vették fel, ezért a mérnökképző iskolába iratkozott be; diplomát 1855-ben szerzett. Vasszerkezetekre, hidakra szakosodott, és első sikerei után önálló irodát alapított. Az elsők között alkalmazta a nehéz és kevéssé rugalmas öntöttvas elemek helyett a hengerelt acélból készült, szegecselt térbeli rácsos szerkezeteket, amelyek a korábbinál jóval teherbíróbbak is voltak.

Cége tervezte az 1867-es párizsi világkiállítás gépeket bemutató, hatalmas, boltíves csarnokát, és a dél-franciaországi Truyére folyót 162 méteres acélívvel átívelő, 400 méter hosszú Garabit-viaduktot, amely sokáig a világ legmagasabb hídja volt. Eiffel világszerte kapott megbízásokat, így ő tervezte a New York-i Szabadságszobor tartószerkezetét, a Panama-csatorna számos hídját és zsilipjét. Magyarországon a budapesti Nyugati-pályaudvar, a Margit-híd és a szegedi Tisza-híd vasszerkezeti tervei kerültek ki irodájából.

Leghíresebb építménye az 1889-es párizsi világkiállításra két év alatt felépített Eiffel-torony. A közhiedelemmel ellentétben a terveket nem ő, hanem a svájci Maurice Koechlin készítette. Párizs városa hétszáz ajánlat közül választotta az övéket. A római Szent Péter bazilikánál vagy a gizehi piramisoknál kétszer nagyobb, 300 méteres (angol mértékegységben számolva ezer láb) torony a világ legmagasabb építményének számított, csak 1930-ban múlta felül a New York-i Chrysler Building.

A munka 2 évig, 2 hónapig és 2 napig tartott, 7,5 millió frankba került, és ez volt az első olyan építkezés, amelynek minden fázisát végigfényképezték. A háromezer munkás két és félmillió szegeccsel illesztette össze a 18 038, egyenként tízméteres, előre gyártott elemet, amelyek összsúlya 7300 tonnára rúgott. A torony négy pilonon nyugszik, amelyek mindegyike saját alaptestében van kihorgonyozva, a lábak közti 76 méter fesztávú boltíveknek csak esztétikai szerepük van.

Az Eiffel-torony a maga idejében komoly ellenérzéseket keltett, sokan a Párizs látképét elcsúfító monstrum lebontása mellett kardoskodtak. Maga Eiffel mindent elkövetett, hogy műve funkciót kapjon, és ezzel hasznossá, szükségessé váljék. A lehetőséget a táviratozás fejlődése hozta meg: a torony először rádiórelé volt, aztán rádió-, később tévéadásokat sugároztak innen. Idővel a torony esztétikai értékeit is elismerték, és ma Párizs szimbóluma, egyik fő látványossága - nem mellesleg a világ leglátogatottabb fizetős műemléke.

Maga Eiffel aerodinamikai kísérletek végzésére használta a számára a toronyban berendezett, ma is látható lakást. Később Párizs mellett, Auteiul-ben ő létesítette az első aerodinamikai laboratóriumot - a kérdés azért érdekelte, mert magasra törő épületek egyik fő ellensége a szél. Az életében világhírűvé lett francia mérnök 1923. december 28-án halt meg, arcképe és a nevét viselő torony 1996-tól az euró bevezetéséig a 200 frankos bankjegyet díszítette.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2022

• Lakatos Ernő, a „kiváló napi végrehajtó”
• A mozsgói Biedermann-kastély
• Tévéelnök belügyes gyakorlattal: Tömpe István
• A rivaldafényt kerülő Apró Antal
• A holokauszt soproni mártírjai
• Hét híres királygyilkosság
• Biszku Béla, a megtorlás szimbóluma
• A Duna egykori halcsodái
• Szomorú szerelem a szabadságharc idején