Az ember kétmillió évvel ezelőtt is vadászhatott

2012. szeptember 25. 15:21

Egy tanzániai állati leletegyüttesből származó bizonyítékok szerint a korai ember az eddig véltnél 1,6 millió évvel korábban képes volt lesből támadni a kipécézett állatokra.

Korábban

Őseink legalább kétmillió évvel ezelőtt is komplex technikákat alkalmaztak vadászataik alkalmával, amikor csapdába ejtették majd megölték az antilopokat, gazellákat, gnúkat és egyéb nagytestű állatokat. A Henry Bunn (Wisconsini Egyetem) antropológia professzora áltel bejelentett felfedezés több százezer évvel kitolja az emberi vadászat kezdetének időpontját.

A tudósok eddigi feltételezése szerint a kétmillió évvel ezelőtt élt emberi őseink az elfogyasztott húst természetes úton elhullott állatok tetemeiből gyűjtötték össze vagy a ragadozók által meghagyott maradékokból nyerték ki. Azonban Bunn szerint korai őseink, habár még primitívek és meglehetősen apró termetűek voltak, képesek lehettek a nagyobb méretű állatokból álló csordák lerohanására, miután gondosan kiválasztották az áldozatokat. Eme képesség megjelenése az evolúciós múltunkban olyan korán megjelent, hogy nagy hatással lehetett az emberi értelem fejlődésére, véli a kutató.

„Tudjuk, hogy az emberek kétmillió évvel ezelőtt is ettek húst” – mondta a professzor. „Ami nem volt egyértelmű, az a húsnak a forrása. Összehasonlítottuk a manapság ragadozók által elejtett állatok tetemeit azokkal a maradványokkal, amelyeket őseink vadászhattak le. Az eredmények és a kutatások azt mutatták, hogy őseink valószínűleg nem csupán az elhullott tetemeket gyűjtögették össze” – tette hozzá.

Eddig a legidősebb emberi vadászat bizonyítékai 400 ezer évesek voltak, s Németországban fedezték fel: az ősemberek lovakat döfhettek le, majd húsukat elfogyaszthatták.

A professzor nem ért egyet azzal a 20. században elfogadott elképzeléssel, hogy az ősember az agya térfogatának növekedésével jutott el az egyre bonyolultabb és esetenként együttműködést igénylő vadászati eszközökhöz és módszerekhez. Ez az elmaradott elmélet „vezetett el minket oda, hogy elbagatellizáljuk őseink vadászati képességeit. Az emberek puszta dögevőkként való aposztrofálása ma már nem tartható” – mondta.

Kutatásaik során Bunn és kollégái a tanzániai Olduvai-szakadék régészeti helyen talált maradványokból arra következtettek, hogy az ott talált gnúkat, gazellákat és antilopokat több mint 1,8 millió évvel ezelőtt valószínűleg a Homo habilis foszthatta meg húsaiktól és ehette meg. A fogak elemzése után a kutatók megtudták, milyen fajta húst fogyasztott a korai ember, illetve a megölt állatot a halál idős vagy fiatal állapotában érte.

Az eredmények szerint az ősember főként kifejlett és idősebb állatokra vadászott, míg a leopárdok és az oroszlánok nem válogattak fiatal és idős préda között. Mindez tehát azt jelenti, hogy az ősemberek és a ragadozók preferenciája nem esett egybe. Bunn véleménye szerint őseink a fákon ülve várták, hogy a zsákmány a közelükbe – főként a fa alá – érjen, majd ekkor lendülhettek támadásba.