Amerika választ: amikor csak néhány szavazat döntött

A Gallup közvélemény-kutató intézet szeptemberi felmérése még öt százalékpontos, megnyugtatónak hitt Obama-előnyt mutatott, azóta viszont nagyot fordult a világ a két elnökaspiránssal: a republikánus Mitt Romney vérszemet kapott, miközben a demokraták jelöltje kétségbeesetten kampányolt, hogy megőrizzen valamit a fórból. Nem először fordult elő ilyen az Egyesült Államokban - öt eset, amikor tényleg csak néhány szavazaton múlt, hogy ki lett az USA végrehajtó hatalmának birtokosa.

Bush-Gore, 2000

Minden idők legvitatottabb elnökválasztási eredményét hozta a 2000-es, amelyet a republikánus George W. Bush nyert meg a demokrata Al Gore előtt. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy Gore több mint félmillióval több szavazatot kapott, mint Bush, az elektorok többségét mégis az egykori texasi kormányzó kapta.

A választás legnagyobb vitája kétségkívül az USA egyik délkeleti állama, Florida körül zajlott. Floridában olyan szoros lett az eredmény, hogy nem volt világos, melyik jelöltet kell támogatnia az állam 25 elektorának, holott tudták: aki megnyeri Floridát, az az elnökséget is bezsebeli. Győztest a kritikus szavazás után még egy hónapig nem lehetett hirdetni, ugyanis ennyi ideig tartott, amíg többször újraszámolták a jelöltekre leadott szavazatokat.

A szavazatok feldolgozásának előrehaladásával egyre inkább Bush tűnt győztesnek, majd Al Gore, de sokáig fej-fej mellett állt a két jelölt. Az eredmény szerint Bush hajszállal nyert, így Gore-nak nem maradt más választása, újraszámlálást kért, amivel ötszáz szavazatra csökkent a kettejük közötti különbség. Az idegörlő vitát végül a Legfelsőbb Bíróság döntötte el, amikor véget vetett az újraszámlálásoknak, kimondva azok alkotmányellenességét, ezzel az Egyesült Államok 43. elnöke George W. Bush lett.

Cleveland-Harrison, 1888

1888-ban a regnáló demokrata elnök, Grover Cleveland nézett farkasszemet a republikánusok által indított jelölttel, Benjamin Harrisonnal. A tét nagy volt, hiszen a választás kimenetele az ún. tarifa-politika irányvonalát is meghatározta. Annak ellenére, hogy csak Harrison kampányolt, Cleveland 95 ezer szavazatot (ez az összes voks 0,1 százaléka) rávert jobboldali ellenfelére.

A szavazatok végső összeszámlálása azonban más képet mutatott. Harrison az elektori szavazatoknál 65 vokssal gyűjtött többet, mint Clevelend, akit ráadásul szűkebb pátriájában is megvert. Négy jelölt lett elnök egyébként a választói szavazatok többségének megszerzése nélkül az Egyesült Államok történetében: John Quincy Adams 1824-ben (ellenfele Andrew Jackson volt), Rutherford B. Hayes, aki 1876-ban diadalmaskodott (a szenvedő fél Samuel J. Tilden), illetve a már említett George W. Bush mellett Harrison.

Négy évvel később ismét megmérette magát Cleveland Harrisonnal szemben, de ekkor kétség sem férhetett győzelméhez: a választói és az elektori szavazásban is nagy többséggel győzött Harrison előtt.

Garfield-Hancock, 1880

James A. Garfield

Szintén kiélezett küzdelemnek lehettek tanúi az amerikai választók 1880-ban. A két ellenfél a republikánus színekben induló James A. Garfield és a demokrata Winfield Scott Hancock volt. A tarifa-politika élesen szembe állította egymással a két politikai tábort: a demokraták emelték volna, míg a republikánusok csökkentették volna az árakat.

A voksszámlálás után kiderült, hogy Garfield alig kilencezer szavazattal szerzett többet demokrata kihívójával szemben, s csupán 59-cel több elektort tudott begyűjteni. Az Egyesült Államok 20. elnöke nem sokáig tudott örülni a vérrel és verítékkel megszerzett győzelemnek. Abraham Lincoln után ő volt a második olyan elnök, akit meggyilkoltak: Ohio állam korábbi szenátora mindössze 6 hónapot és 15 napot töltött hivatalában, miután 1881. július 2-án egy elmebeteg, Charles J. Guiteau lelőtte.

Hayes-Tilden, 1876

Az 1876-os – Rutherford B. Hayes és Samuel Tilden közötti – elnökválasztási küzdelem eldöntetlen eredménye sajátos kompromisszummal végződött, ami végig ott kísért a választásból végül győztesen kikerülő republikánus politikus elnöki mandátumának kezdeti időszakában.

Hayes elődje, Ulysses B. Grant botrányt botrányra halmozott. A demokraták ráadásul húsz évig nem voltak képesek elnököt adni az országnak, mikor aztán James Buchanan, az Egyesült Államok valaha volt legrosszabb elnöke 1857-ben hivatalba lépett.

A Hayes-adminisztráció

Habár Tilden a választói szavazatok többségét besöpörte, és az elektorok is nagyobb számban álltak mellé, mindkét párt három vitatott államban magának követelte a győzelmet: Floridában, Dél-Karolinában és Louisianában. Tilden ugyan a voksok abszolút többségével (264 292 szavazattal) nyert, mégse foglalhatta el a Fehér Házat.

A Kongresszus ugyanis választási bizottságot állított fel, amely úgy döntött, hogy – 20 vitatott elektori szavazatot megajánlva neki – Hayes az elnök. A kompromisszum (Compromise of 1877) azzal végződött, hogy a demokraták belenyugodtak Hayes megválasztásába, míg a frissen hivatalba lépett elnök elfogadta a déli államok katonai okkupációjának végét.

Adams-Jackson, 1824

John Quincy Adams

1824-ben négy politikus – név szerint John Quincy Adams, Andrew Jackson, Henry Clay és William Crawford – mérettette meg magát az elnökválasztáson, s mindannyian egyazon pártból igyekeztek feljutni a csúcsra. Jackson 10 százalékkal előzte meg a második legtöbb szavazatot begyűjtő Adamst, s neki állt a zászló az elektori szavazatok tekintetében is. Azonban mivel egyikőjük sem szerzett abszolút többséget, a képviselőháznak kellett eldöntenie, hogy ki legyen a Fehér Ház következő lakója.

A döntő szót az alsóház akkori elnöke, Clay mondta ki. A küzdelemből végül Adams került ki győztesen, aki – miután lényegében kinevezték – nem is maradt hálátlan, s egyenesen a külügyminiszteri székbe repítette jótevőjét. Veresége után Jackson korrupciót kiáltott, ami pártszakadáshoz vezetett: így jött létre a demokrata-republikánus formációból a Jackson vezette Demokrata Párt és az Adams fémjelezte Republikánus Párt.