Lőrincz Barnabás

Az 1951-ben, Budapesten született Lőrincz Barnabás 1969-ben nyert felvételt az Eötvös Loránd Bölcsészettudományi Karára, ahol 1974-ben régészetből diplomázott. 1974 júliusától – közel egy évtizeden keresztül – 1984 márciusáig a dunaújvárosi Intercisa Múzeumban vállalt állást. 1976-ban szerezte meg a bölcsészdoktori címet szintén a budapesti egyetemen, miután megvédte doktori disszertációját.

1982-ben megkapta az Ókortudományi Társaság Révay-díját. A dunaújvárosi éveket követően 1984-ben az ELTE Ókortörténeti Tanszékének tanára lett. 1989-ig egyetemi adjunktusi címet birtokolta, majd pedig docens lett. Oktatói és kutatói munkássága mindvégig az ELTE-hez kötötte.

Több Nemzetközi Limeskongresszuson is részt vett, többek között az 1976-os székesfehérvári, az 1986-os carnuntumi, az 1989-es Canterburyben tartott összejövetelen és a pécsi XIX. Nemzetközi Limeskongresszuson is képviseltette magát. 1974 után számos magyar és nemzetközi régészeti konferenciákon képviselte hazáját, amelyeken előadásokat is tartott. 2002-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora lett, 2004-ben habilitált az ELTE-n.

1984 óta rendszeresen tartott előadásokat és szemináriumokat az ókori római történelem iránt érdeklődő hallgatóknak. Tevékeny szerepet vállalt az Ókortörténeti Tanszék 2006-os BA-MA képzés kialakításában. Részt vett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ókortörténeti Doktori Programjában, s konzulensként felügyelte a doktoranduszokat.

A német és latin nyelvtudással bíró történész fő kutatási területe az ókori Róma történetén belül a császárkor hadtörténete (főként a Duna-vidéki tartományokra koncentrálva) és a római epigráfia volt. Több írása jelent meg a római kori bélyeges téglákkal kapcsolatban. Lőrincz Barnabáshoz kapcsolódik a római személyneveket feldolgozó lexikon megszerkesztése is.

2012. július 4-én 61 éves korában tragikus hirtelenséggel érte a halál az ókortörténészt, aki az ELTE Múzeum körúti épületének előcsarnokában lett rosszul.

Főbb művei:

• Vezető a Dunaújvárosi Múzeum római kőtárához. Dunaújváros, 1975.
• Tanulmányok a pannoniai bélyeges téglák keltezésében, 1975.
• Pannonia segédcsapatai a principatus korában (Kandidátusi értekezés tézisei), Dunaújváros 1982.
• Die römischen Hilfstruppen in Pannonien während der Prinzipatszeit. Teil I: Die Inschriften. O. Harl (Hrsg.), Wiener Archäologische Studien 3, Bécs, 2001.
• A római bélyeges tégla mint történeti forrás. Akadémiai doktori értekezés tézisei, Budapest, 2000 [2002]
• Zur Militärgeschichte der Donauprovinzen des Römischen Reiches, 2010.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Rendi törekvések Magyarországon, a magyar rendek és a Habsburg udvar konfliktusai a 17–18. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A legenda szerint a tokaji aszút is a szegény fiatalokat gyámolító Lorántffy Zsuzsanna találta fel
• A hadiadó-emelés kompenzálásaként hozhatta létre a Szent István-rendet Mária Terézia
• Rákóczi nem kért a békefeltételekből, beleegyezése nélkül tették le a kurucok a fegyvert
• Birtokaik és családjuk jövője is odavesztett a Wesselényi-összeesküvés halálra ítéltjeinek
• Világhírű tudóst is Magyarországra csábított Lorántffy Zsuzsanna
• A lakosság elkeseredettségére alapozta felkelését Bocskai István
• Vitáik miatt nyílt háborúba kezdett öccsével Rudolf király
• Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése olyan sikeres lett, hogy hajdúi már Bécset fenyegették
• Valóban vadászbaleset áldozata lett Zrínyi Miklós?