Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése

2012. június 16. 11:28

Korábban

Temetés állami tiszteletadással

1989 áprilisában ötnapi kutatás után megtalálták Nagy Imre és mártírtársai földi maradványait, arccal lefelé, kátránypapírba csomagolva. Ugyanebben a hónapban Németh Miklós kormányfő javasolta, hogy a temetés kormányzati lépés is legyen, a korabeli ítéleteket pedig jogsértőnek nevezte. A TIB követelésére 1989. május 10-én az Igazságügyi Minisztérium közzétette az 1956. december 20. és 1961. december 13. között a bíróságok által halálra ítéltek és kivégzettek névsorát: a listán 277 személy szerepelt, később a további kutatások alapján e szám módosult. Az MSZMP KB május 8-i ülésén Fejti György bejelentette: a Nagy Imre-per iratanyagának jogi értékelése nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy a per tényállása nem megalapozott. Ezek után a per teljes anyaga a legfőbb ügyészhez került, s megkezdődött a felülvizsgálati eljárás.

Az MSZMP Politikai Bizottsága 1989. május 26-án úgy döntött, hogy az MSZMP hivatalosan nem képviselteti magát a temetésen, de azon a párt tagjai részt vehetnek. A TIB az újratemetést kísérő demonstrációt országosan szervezte, de azt kérte, hogy ne koszorúzzanak azok, akiknek közük volt a megtorlásokhoz. Az Ellenzéki Kerekasztal a temetést megelőző napon, június 15-én 400-500 fő részvételével táblát helyezett el a kivégzés emlékére a Fő utcai ügyészség épületén.

1989. június 16-án a Hősök terén, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót. A kegyeleti aktus gigantikus díszleteit Bachmann Gábor és ifj. Rajk László tervezték. A ravatal mellett az áldozatok hozzátartozói, családtagjai, az egykori rabtársak foglaltak helyet, a díszőrséget a Történelmi Igazságtétel Bizottság, a Politikai Foglyok Szövetsége és más szervezetek képviselői adták.

A szertartáson mintegy 250 ezer ember vett részt, az eseményeket élőben közvetítette a rádió és a televízió. Göncz Árpád mint egykori 56-os megnyitó szavait követően Vásárhelyi Miklós a Nagy Imre-csoport tagjai, Mécs Imre az 56-os forradalmi ifjúság képviseletében, Rácz Sándor mint a Nagybudapesti Központi Munkástanács egykori elnöke, Zimányi Tibor három rendszer börtöneinek ismerőjeként, Király Béla az emigráció és a fegyveresek nevében, Orbán Viktor pedig az új generációs ifjúság nevében mondott beszédet. A TIB-bel történt megállapodásnak megfelelően a hatalom részéről Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes helyezett el koszorút. Lerótták kegyeletüket az egyházak, a diplomáciai testületek, valamint hazai és külföldi szervezetek képviselői.

A Hősök teréről 23 halottaskocsi, 30 személyautó és 52 autóbusz biztosított útvonalon vitte ki a koporsókat, az egyes szervezetek küldötteit és a hozzátartozókat a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájához, ahol az INCONNU-csoport 300 kopjafát állított. A temetőben a koszorúk elhelyezése után felolvasták a kivégzettek névsorát, az egyházi szertartást kérő hozzátartozók kívánságára a különböző felekezetek papjai szentelték meg a sírokat a kopjafák tövében. A síroknál a család által felkért személy mondott búcsúbeszédet: Nagy Imrét Méray Tibor író és Kopácsi Sándor, Budapest egykori rendőrfőkapitánya búcsúztatta. Végül a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mondtak és megáldották a 301-es parcellát.

A temetés után nem sokkal, 1989. július 6-án (a sors furcsa fintoraként épp Kádár János halálának napján) a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket bűncselekmény hiányában felmentette.